I'm so sorry..

Sziasztok!:)
Gondolom most kicsit meglepődtetek, hogy újra jelentkezem, de sajnos ki kell hogy ábrándítsalak(?) titeket, mert nem új részt hozok, ugyanis.. ezt a blogot BEZÁROM.
Tényleg nagyon sajnálom, de sok idő telt el azóta, hogy abbahagytam az írását, és már nincs hozzá kedvem, sem ihletem, hogy folytassam. A másik blogom befejezése után egy újat fogok nyitni, ahol mind az 5 fiú nagy szerepet fog kapni, és remélem, hogy ott találkozni fogunk. Mivel a Lisás blogomon sokan kérdeztétek, hogy folytatom-e ezt a blogot, ezért úgy döntöttem, hogy most már nyilvánosságra hozom a döntésem. Köszönöm az eddigi támogatásokat, a kommenteket, tetszikeket, és hogy eddig velem voltatok. Hálás vagyok érte!
Ezek szerint volt aki várta volna ennek a folytatását, ezért leírom dióhéjban, hogy az elején hogyan akartam ezt a blogot befejezni.
Debby-t felhívta volna az anyja, hogy vége van a szünetnek, ezért menjenek haza. Ők persze nem akartak volna menni, és kisebb veszekedések, kiborulások, és könnyes búcsú után mégis elváltak volna útjaik a fiúktól. Debby&Liam kapcsolata véget ért volna, mert nagy a távolság, és következő nyárig nem akartak volna várni. Roxi&Zayn viszont tartotta volna a kapcsolatot, bármennyi is legyen a külön eltöltött napok/hetek/hónapok száma. Debby teljesen összezuhan, ezt a szülei is látják, de hiába próbálnak neki segíteni, neki csak Liam kell. Eközben Liam már azon gondolkozik, hogy hogyan találkozhasson újra szerelmével. Végül egy napon Debby arra kel fel, hogy valaki fekszik mellette, ez a valaki pedig Liam. Megkérte volna a kezét, és miután a lány igent mondott, egy közös lakásba költöztek volna Londonba, és persze Zayn és Roxi is velük tartott volna. Aztán lagzi, és Debby terhes lesz egy gyerkőccel. És THE END. 
Ezt akartam még nektek leírni maximum 20 fejezetben, ha nem kevesebben. De már nem érdeklődök a blog iránt, így nem tudnám átéléssel írni nektek. Még egyszer sajnálom, és remélem, hogy nem haragudtatok meg nagyon rám. A következő blogban (nagyon remélem!) találkozunk!
Ölel, Adri xx.

Negyedik Díj.!*-*♥

Sziasztok!:) Most már eljutottam arra a pontra, hogy nem tudom, hogy köszönjem meg. Fantasztikusak vagytok, és nagyon hálás vagyok nektek!

A mostani díjat szeretném megköszönni Nessának. ♥

1.) Tedd ki a díjat! (pipa)

2.) Köszönd meg annak, akitől kaptad! (pipa)

3.) Írj 10 dolgot magadról!

• Igazság szerint már nem nagyon tudok mit írni magamról.
• Nincs olyan nap, hogy ne nevessek valamin.
• Őrült szüleim vannak, persze jó értelemben.
• Van 3 füzetem, ami tele van 1D-s, JB-s, SG-s cikkekkel.:)
• Néha elég gyerekesen tudok viselkedni..
• Nincs testvérem, de nem is hiányzik, hogy legyen. Persze vannak helyzetek, amikor jó lenne egy bátyj.:)
• A szomszédok ha akarnak, ha nem, a nap 24 órájában 1D-t hallgatnak. (általam)
• Szeretek fényképezni.
• Mottóm : Soha ne mondd, hogy soha!
• Nem szeretek aludni. Szerintem időpocsékolás.

4.) Add tovább a díjat!

Már megajándékoztam a kedvenc blogolóimat, és jelenleg nincs új lány, majd ha lesz, feltétlenül továbbküldöm!:)

Harmadik Díj! *-*♥

Sziasztok!:) Hihetetlenek vagytok, komolyan! Az éppen szünetelő blogom is díjat kap. Nagyon köszönöm! A mostanit Bettinától kaptam, és nagyon hálás vagyok érte!♥

1. Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2. A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4. 11 embert kell jelölni és linkelni (Nincs visszaadás / visszajelölés) 

1.) 

• Érettségi után nem tudom mi lesz velem. Szeretnék már dolgozni.
• Soha nem akarok felnőni!
• Kicsit sem vagyok megelégedve magammal.
• Az egyetlen dolog, amit szeretek magamon, az a zöld szemem.. ennyi.
• 8 évig néptáncoltam, és 3 évig társastáncoltam.
• Ézelmes ember vagyok, apróságokon is tudok sírni.
• Éppen Justin Bieber-t hallgatok.
• Egyszer elfelejtettem a névnapomat, és reggel jöttem rá, mikor a telefonomon 8 "Boldog Névnapot!" SMS fogadott.
• Általában fel van tűzve a hajam.
• Nem szeretem a csokitortát.

2.)

1. Mi volt a legőrültebb dolog amit valaha megcsináltál? - Az a durva, hogy rengeteg őrültséget csináltam már életemben, de most egy se ugrik be..

2. Milyen zenét szeretsz a legjobban? (musical, pop, rock etc) - Vegyes az ízlésem. Szinte minden zenét meghallgatok.:)

3. Milyen jövőt képzelsz el magadnak? - Tudsz ám nehéz kérdéseket.:D Hátőő.. mindenféleképpen szeretnék leérettségizni, aztán kimenni külföldre, ott valami jó kis állást találni, és boldogan élni.:')

4. Ha lehetne EGY kívánságod mi lenne az? - Legyek Obama lánya. ÁMEN!

5. Kapsz egy lehetőséget és találkozhatsz egy kedvenceddel. Ki lenne az? - Segítség.. csak egy? :|| Szerintem Selena Gomez-t választanám.:)

6. Melyik a kedvenc évszakod és miért? - A nyár! Mert akkor nincs iskola, se koránkelés, se iskola, csak szabadság!

7. Miért kezdtél el írni? Mi inspirált arra, hogy történet írásba kezdj? - Igazából saját magamat inspiráltam. Kedvet kaptam hozzá, és belefogtam, lesz ami lesz alapon.

8. Voltál már külföldön? Ha igen merre? Ha nem akkor hova mennél el szívesen ha tehetnéd? - Romániába, de az nem olyan nagy cucc szerintem. Ha tehetném már régen Londonban lennék!:)

9. Ha lehetőséged lenne rá, tanulnál tovább főiskolán/egyetemen külföldön? Melyik országba mennél és miért? - Igen, szívesen tanulnék tovább külföldön. Angliába mennék. Tetszik az egész hangulata, meg minden. Nem tudok rá magyarázatot adni, de a lényeg, hogy Angliába mennék!:)

10. Ki a példaképed? Akire felnézel és akit tisztelsz? - Selena Gomez.:)

11. Ki a kedvenc íród/írónőd? - Sok kedvencem van. Például Stephenie Meyer, Angela Dorsey, Gabi Adam..:)

3. 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4. 11 embert kell jelölni és linkelni (Nincs visszaadás / visszajelölés)  

Mivel tegnap már továbbküldtem, most nem szeretném.:)

Első+Második Díj.!*-*♥

Sziasztok!:) Elég régen nem írtam már, igaz? Most se részt hozok (egyesek bánatára), hanem valami mást, amire a címből már rájöhettetek, hogy mi az. Nekem ez fantasztikus érzés, hogy úgy kapok díjat, ráadásul 2-őt(!!), hogy szünetel a blog. Ez leírhatatlanul boldoggá tesz, és nagyon-nagyon szépen köszönöm mind2 lánynak, Nikol Horváth- nak, és RékkaTommo#-nak. Nagyon köszönöm lányok!

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!
2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!
3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!
4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés)

          ( ha nem bánjátok nem teszem ki kétszer a díjat, hanem csak a kérdésekre válaszolok) 

1/1.) 

• Egy fél órája keltem fel.
• Nem tudnék választani a két blogom között, mindegyiket szeretem.
•  Kedvenc állatom a ló és a kutya.
• Most megyek 10.-be.
• Ha valamilyen újságban One Direction, Justin Bieber vagy Selena Gomez van, akkor tuti biztos, hogy megveszem.
• Igazság szerint nem látom értelmét a Directionator-oknak. Ha rajongó, akkor mind az 5 fiúért, és az összes számukért rajongjon.
• Szeretnék egy laptop-ot.
• 46 nap múlva végre már 16 leszek.:D
• Régebben furulyáztam és hegedűztem.
• Ha a One Direction jön Magyarországra, biztosan ott leszek. Nem érdekel, hogyan oldom meg, de nem maradhatok le róla!
• Elsőtől hatodikig kitűnő voltam.

1/2.) 

• Vicces embernek tartom magam.
• Van autogramom SP-től, Fluortól, Istenes Bencétől. Tóth Gabitól, Ákostól és az AFC-től.
• Régebben SP fan voltam, de ma már nem. Ne kérdezzétek miért, fogalmam sincs.. lankadt az érdeklődésem.
• Szeretek rajzolni, még ha nem is tudok.
• 16. születésnapi ejándékom egy tetoválás lesz. "There is always hope! / Mindig van remény!"
• Nem szimpatizálok a The Wanted-el. (bocsi a rajongóktól)
• Lady Gaga és Nicki Minaj két őrült nőszemély, de szeretem őket. Minden számuk megunhatatlan.
• Egy Facebook versenyen III.helyezést értem el a kutyámmal, Démonnal.
• Volt egy kiscicám, de télen megfagyott. Morbid, igaz? 
• A szobám színe halvány citromsárga, de szeretném, ha lila lenne. 
• Két hajvasalóm is van, de nem használom őket, mert annyira göndör a hajam, hogy nem csinál vele semmit, max. kiszálkásítja.

2/1.)  Nikol Horváth kérdései.:

1. A célod amit mindenképpen elakarsz érni? - Az érettségi.:)
2. Mitől félsz a legjobban? - A pókoktól! Brrr..
3. Van testvéred? - Csak féltestvérem.
4. Milyen nyelven beszélsz? - Magyar, Angol, Német.
5. Miért kezdtél el blogot írni? - Mert jó érzés. Miközben írom, beleélem magam, és így a srácok közelében érzem magam.
6. Kedvenced a bandából? - Ezen már sokszor gondolkoztam, de igazából nem tudok dönteni. Talán Zayn.. vagy Harry? Nemtudooom. Nem tudok választani.
7. Kedvenc számod? - Rengeteg van.:D  
8. Tervezel még más blogot is írni? - Igen. Miután befejeztem Lisát, visszajövök Debby-hez, őt is "kivégzem", és egy harmadik is tervben van, sőt.. már pár rész készen van a gépen is.
9. Nézed az Olimpiát? - Néztem.:) Drukkoltam a magyaroknak.
10. Kedvenc sport? - Kosárlabda, Úszás.
11. Mit akarsz majd dolgozni? - Sok minden megfordult már a fejemben. Riporter, Színész, Pszichológus..ezen még gondolkozok.:)

2/2.)  RékkaTommo# kérdései.:

1. Ki a kedvenced az 1D-ből? - Nem tudok választani.:)
2. Miért? - Mert mindegyikőjük valamiért közel áll a szívemhez, és lehetetlen egyet kiemelni közülük.
3. Olvasod a történetemet? - Igen!:) Nem rég kezdtem el, de még nem értem a végére.
4. Melyik tetszik legjobban? - Mivel még csak most kezdtem el a "Love story with One Direction"-t ezért nem tudok erre válaszolni. De a másik kettőt is feltétlenül el akarom olvasni.
5. Kedvenc 1D-s dal? - Moments, WMYB, One Thing.
6. Van háziállatod? - Van. 2 kutya, 5 macska és rengeteg hal.
7. Mit szeretsz még az 1D-n kívül? -  Justin Bieber, Selena Gomez, Cher Llyod, Bruno Mars, Ashley Tisdale, Miley Cyrus, LMFAO, Taylor Swift, Chris Brown, Eric Sadde, Nicki Minaj, Lady Gaga, Tóth Gabi, Fluor. Van még több is, reggelig sorolhatnám.:)
8. Bírod az 1D-s srácok csajait? - Lehet furcsa, de igen.:D Eleanor és Danielle felettébb gyönyörű, kedves, aranyos, és nagyon összeillenek a srácokkal. Perrie-n nem tudok eligazodni. Szerintem semmi hátsó szándék nincs benne, nem mellesleg szép is, csak néha túl sok a smink. Ha Zayn boldog vele, miért ne? :)
9.  Mi a kedvenc kajád? - Szerintem a spagetti.
10. Hány éves vagy? - Még csak 15.. de már mindjárt 16!:D
11. Mitől félsz? - A pókoktól és a bogaraktól. Fujj..

 

3.)

1. Miben vagy tehetséges?
2. Játszol valamilyen hangszeren?
3. Ha kívánhatnál 3-at, mi lenne az?
4. Könnyen viseled a negatív kritikákat?
5. Melyik az a 1D szám, amit ha álmodból felköltenek is kívülről el tudnál énekelni?
6. Van olyan sztár akit kifejezetten utálsz? Miért?
7. Van valamilyen 1D cuccod?
8. Ha lenne rá lehetőséged, hogy válassz a világ bármelyik pontjai közül, hova mennél?
9. Tegyük fel, hogy a 1D menedzsere felajánl egy utazást valahova (ahova szeretnél menni), de csak 1 srácot vihetsz magaddal. Melyikőjüket választanád?
10. Voltál már 1D koncerten? Ha nem, akkor tervezed, hogy mész?
11. Hány díjjal rendelkezik már a blogod?

4.)

Nem 11 ember, mivel a másik blogomon már továbbküldtem nekik, de most újabb lányoknak próbálom átadni.:)

Jelöltjeim:

DreamerGirl 

FantasyGirl 

Barbi 

:)♥

Sziasztok!:) Tegnap estére ígértem, hogy megszámolom, de elmaradt, bocsika. Nagyon már nem akarok időt adni, hiszen így is 60-an szavaztatok! Wow..szép kis szám.:D Nem tudtam, hogy ennyien olvassátok, persze biztos volt olyan, aki "névtelen"-ben írt, mind a kettőhöz, és őket nem tudom megkülönböztetni, hiszen nincs név.:D De ha tegyük fel ezt levonjuk, akkor is vagytok 50 valahányan, ami nagyon szép szám!

Az eredményre térve. 43/17 arányban a LISA-s blog nyert. Ezért mondtam, hogy felesleges az idő, hiszen Debby nem tudja már behozni a "lemaradást". Tiszta szívemből remélem, hogy az a 17 ember, aki Debby-vel szimpatizált jobban, nem haragszik meg rám, és nem hagyja el az oldalamat. Nyugtassatok meg, hogy nincs így! Ugyanis, nem hagyom abba, ha Lisát befejeztem, folytatom Debby-t is. Nem akarom reklámozni a másik blogomat, hiszen ti tudjátok, mit olvastok, nem szólok bele, de Lisa is rengeteg izgalmon és fordulóponton fog átesni. Ha van hozzá kedvetek, időtök, amíg Debby "pihen kicsit", elolvashatnátok Lisát.

 A minap visszanéztem a másikat, az elejétől kezdve a végéig, és meg kell hogy mondjam, csodálkozva olvastam vissza az első, második, harmadik stb. fejezeteket. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de szerintem változtam megfogalmazásilag. Mind1.. Nem rizsázok tovább, még egyszer, nagyon remélem, hogy nincs harag! Minden olvasómat imádok, és most egy kis időre elköszönök ettől a blogtól, de csak egy KIS időre, hiszen Lisából már nincs annyira orbitálisan sok rész hátra. 

Nagyon szeretlek titeket, remélem a másik blognál találkozunk. Nagy pusszantás!♥

Kérdés.

Sziasztok! Most kivételesen nem részt hoztam, hanem egy kérdéssel rukkolnék elő. Most jelenleg 2 blogot tartok fent, de már a harmadik is készen van, csak még nem hoztam nyilvánosságra. Na szóval, ez eddig nem is lényeg. Azt szeretném, közölni, vagyis inkább kérdezni, hogy melyik blogot fejezzem be előbb? Mármint úgy értem, hogy most az egyiket a kettő közül kicsit pihenni küldöm, de csak addig, míg a másikat be nem fejezem. Egyszerre furcsa 2 blogot is működtetni, főleg, mikor nincs ihlet, de már megvannak a tetszik-ek, és a komik. Az lenne a kérésem, hogy írjátok le komiban, melyik blogot tegyem első helyre. Ismétlem, a másikat sem zárom be, csak addig nem fogok rá részt hozni, míg a másikat be nem fejezem. Talán egy kis segítség az, hogy a Lisás kicsit előrébb jár a cselekményekkel, mint a Debby-s, de döntsetek ti, melyik érdekel jobban. Ha nem lesz egyhangú, akkor megszámolom, hogy melyik mellett vagytok többen. Erre szerintem egy olyan 6-7 napot szánok, aztán meglátjuk mi lesz. Nem köszönök el, hiszen élek, jelen leszek, és hozni fogom a részeket a kiválasztott blogra. 

A másik közölni valóm, ami nem annyira fontos mint az előző, hogy a múltkori szavazás eredménye az volt, hogy mind az 5 fiúról írjak majd törit. Már megnyitottam az újat, az első rész már fent is van, és ha minden úgy alakul, ahogy szerettem volna, akkor ha ezt a 2 blogot befejezem, megnyitom. A főszereplőjét még nem árulom el, rájöttök majd magatoktól is. 

Ennyit szerettem volna mondani, azt hiszem. Mindenki, aki ezt most elolvasta, és rendszeres látogatója az oldalaimnak, az legyen szíves írjon egy komit, nagy segítség lenne nekem. Addig is kellemes pihenést nektek!:)

38.rész

Sziasztok! Nyáááár van, de szerintem, azt az én bejelentésem nélkül is tudjátok már. Nem ide illő, de kellemes nyarat nektek, pihenjetek, barnuljatok, és sokat strandoljatok.

A történetre térve.. nem tudok rá jó szót, talán az, hogy fos. Nem tudom miért, ez most nem tetszett, de remélem azért nektek kicsit fog. A lájk nem, de a komi megérkezett, tehát új résszel rukkolok elő. Mást nem is mondanék, csak még annyit, hogy megszavaztátok, hogy a nyáron legyen mind az 5 fiúról töri; azt még nem tudom pontosan, hogy mindegyikről lesz-e, de majd erről még tájékoztatlak titeket.

Nem rizsázok tovább. 86 tetszik, vagy 13 komi, és hozom az újat. Jó olvasást!                                                      

                                                       ~ Baleset ~

- Ez annyira tetszik! – lelkendezett Eleanor, már a kocsiban ülve. A képeket nézegettem, és nagy meglepetésemre tényleg nem lettek annyira rosszak.

- De az, hogy benne leszek egy divatmagazinba, kicsit túlzás. – dőltem hátra az ülésben, a képeket pedig az ölembe vettem.

- Már miért lenne túlzás? – nézett rám Eleanor. – Én is így éreztem, mikor elsőnek voltam nyilvánosság előtt. Mármint, az újságban. Meg fogod szokni.

- Megszokni? Én nem vagyok modell. Ez volt az első, és egyben utolsó kép, ami rólam készült ilyen formában.

- De Debby ez..

- Eleanor egy kocsi! – sikítottam kétségbeesetten, mikor egy autóval szemközt találtam magam. Eleanor elrántotta a kormányt, és a következő emlékem, hogy előreesek, aztán minden elsötétült.

                                      ~ Eleanor ~

Elképesztően fájt a fejem, kicsit szédültem is mikor magamhoz tértem. Eleinte azt se tudtam hol vagyok, de mikor rájöttem, ijedten kezdtem rázogatni a mellettem eszméletlenül fekvő Debby vállát.

- Debby, kelj már fel! Debby! – sírtam. Fejéből vér csordogált, szeme pedig feldagadt. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, és felhívtam a mentőket. Elmondtam, hogy mi történt, és hogy siessenek. Nem telt el 2 perc, hangos sziréna töltötte meg a teret. Debbyt kiemelték a teljesen szétroncsolódott kocsiból, majd betették a mentőautóba. Engem is besegítettek, pedig mondtam, hogy semmi bajom nincsen. Míg mentünk a kórház felé, felhívtam Louis-t.

                                          ~ Louis ~

- Oké srácok, akkor ezt megbeszéltük. – mosolygott Matt. Elégedetten dőltem hátra a székbe, mikor a telefonom megcsörrent. Mindenki rám figyelt, én pedig jókedvűen nyugtáztam, hogy szerelmem hív.

- Szia Eleanor. Mi új.. – nem hagyta, hogy befejezzem sírni kezdett. – Jézusom mi történt? – ugrottam fel a székről, és velem együtt mindenki.

- Nekimentem egy fának a kocsival, és most megyünk a kórház felé, mert Debby eszméletlen és vérzik a feje.

- Azonnal megyünk. – csaptam le a telefont, és Liamre néztem, aki pillantásom után kétségbe esett.

- Mi történt? – sétált elém.

- A lányok belementek egy fába, és Debby eszméletlen. – a teremben mindenki lefehéredett, s Matt volt az, aki legelőször kapcsolt.

- Elviszlek benneteket a kórházba. – ugrott fel a kocsi kulccsal.

                                        ~ Eleanor ~

- Kérem, csak hagy vizsgáljam meg. Lehetnek belső sérülések. – erősködött az orvos, már vagy 3 perce.

- Higgye el, hogy semmi bajom. Inkább foglalkozzon Debby-vel. – förmedtem rá.

- Debby-t már infúzióra kötöttük, de magát is meg kell vizsgálnunk.

- Hagyjon már békén, értse meg..

- Eleanor! – csengett mögöttem az ismerős hang. Gyorsan fordultam meg az enyhe szédülés ellenére is.

- Louis. – tört el a mécses, s barátom karjaiba bújtam.

- Nincs semmi baj.

- Dehogy nincs. Debby eszméletlen.

- Hol van? – lépett mellém Liam.

- Senkit nem engednek be hozzá. De a hetesben. – ahogy ezt kimondtam, Liam az orvos felé kezdett rohanni.

- Mi történt Eleanor? – simított végig a karomon Niall.

- Csak mentem az úton, éppen Debbyvel beszélgettem, mikor sikítani kezdett, hogy jön velem szembe egy kocsi. Nem én mentem rossz sávba, az jött elénk. Elrántottam a kormányt, és belementünk egy fába. – bömböltem, miközben Louis nyugtatni próbált.

- Debbynek nem lesz semmi baja, erős lány. – simított ki egy hajszálat Harry az arcomból.

- De ha nem, soha nem bocsátom meg magamnak.

                                     .. másnap ..   

                                         ~ Liam ~

Egész éjszaka a kórházban voltam, egy picit sem aludtam annak ellenére, hogy fáradt voltam. Egyfolytában azon kattogott az agyam, hogy Debby miért nem kel fel. Ennyire nagy a baj? Az orvosok kussolnak, mindegyik szarik a fejemre. Dan is bejött az éjszaka kellős közepén. Őt sem engedték be a saját lányához. Miért titkolóznak?

Reggel kómásan keltem fel, valószínűleg egy 5 percet aludhattam. Dan mellettem a cipőjét tanulmányozta, kezeit tördelte. Mikor meglátta, hogy fent vagyok, egy erőltetett mosolyt villantott felém. Csendben ültünk egymás mellett, egyikőnk se tudta, hogy mit mondjon.

- Önök Debby Thorel hozzátartozói? – állt meg előttünk egy nővér.

- Igen. – vágtuk rá teljesen egyszerre.

- Ha szeretnének, egyesével bemehetnek egy kicsit, de ne zavarják sokat. Még mindig kómában van.

- Megvizsgálták már? Van komolyabb baj? – előzött meg kérdésével Dan.

- Agyrázkódást kapott, a keze kicsit feldagadt, a lába megzúzódott. Volt már Debbynek ezelőtt kéztörése? A röntgen alapján a csontjai már egyszer összeforrtak.

- Igen, de kiskorában. – válaszolt Dan. - Lesett a fáról, és úgy tört el a keze.

- Akkor bizonyára ezt láthattuk. Szerintünk még ma fel fog ébredni, ne zavarják sokáig. – mosolygott, majd elment.

- Hál’Istennek nincs nagyobb baj. – könnyebbültem meg.

- Nem baj, ha én megyek elsőnek? – nézett rám kérlelően Dan.

- Dehogy baj, menj nyugodtan. – elvégre, Debby a lánya. Gyorsan beviharzott, én pedig egyedül maradtam. A telefonomért nyúltam, hogy felhívjam a srácokat. Louis azonnal felkapta a telefonját.

- Hogy van? – kérdezte, köszönés nélkül.

- Az orvosok szerint agyrázkódást kapott, megzúzódott a keze és a lába, de nincs semmi komolyabb baj. Még ma fel kéne neki ébredni. – hadartam el.

- Akkor jó. – sóhajtott Louis.

- Eleanor hogy van? – tudakoltam a lány mivoltáról.

- Még alszik, de alig bírtam ágyba dugni. Egyfolytában azon volt, hogy az ő hibája, ami Debbyvel történt. Ha felébred elmondom, hogy jobban van. Szerintem még ma bemegyünk a kórházba.

- Oké haver.

- Vigyázz magadra! – adott tanácsot.

- Ti is. Szia. – tettem le. Nem telt el pár másodperc Dan foglalt mellettem helyet, fejével pedig jelezte, hogy mehetek barátnőmhöz. A nagy fehér szoba kísértetiesen kórházias volt, bár elvégre ott vagyunk. Debby a fehér ágyon feküdt, infúzióra volt kötve, egy gép pedig a szívének a tempóját mérte. Ha nem lettek volna rajta sebek, azt hittem volna, hogy csak alszik. Száján az a szokásos halvány mosoly, arca kisimulva. A látványt csak a homlokán és a szeme alatt díszelgő véres, kék-lila folt rontotta el. A keze is ugyanígy nézett ki, a lába pedig be volt kötve. Leültem mellé, kezét megfogtam, és óvatosan simogatni kezdtem.

- Szia. – köszöntem, pedig tudtam, hogy nem hallja. – Nagyon megijesztettél minket, remélem tudod. – mosolyogtam. Pár percig csendben néztem, s kitanulmányoztam, hogy még így is gyönyörű.

- Valójában nem tudom, mit kéne mondanom. – dünnyögtem. – Szerettem volna ott lenni, hogy megakadályozzam, de nem ti voltatok a hibásak, hanem az a barom, aki nektek ment. – vizsgálgattam kezeit. – Eleanor jól van, csak aggódik miattad. Bár, mindenki izgul, hogy mikor kelsz már fel. – ezek voltak utolsó mondataim. Hülyének éreztem magam, amiért magamban beszélek. Pár perc után egy nővér kopogott az ablakon, hogy menjek ki.

- Szeretlek. – hajoltam fölé, nyomtam egy puszit a homlokára, majd egy utolsó pillantást követően kisétáltam a folyosóra. Az eddigi kis társaságom bővült Roxival és Zayn-el.

- Jól van? – nézett rám a vörös hajú lány, szemeiben aggodalom.

- Az orvosok szerint ma fog felébredni. – ennyiben maradtunk, nem beszélgettünk többet, csak csendben ültünk egymás mellett.

                                           ~ Debby ~

Már megint a sötétség. Csak sötétség, semmi más. Nagyon távolról hallok valami csipogást, de elképzelni se tudom, hogy mi ez. A fejem elképesztően fáj, a többi testrészemet nem érzem. Most alszok? De ha alszok, miért nem tudok felébredni? Itt valami nincs rendben. Az az egészben a legrosszabb, hogy semmire nem emlékszek.

- Jó reggelt Debby. A családtagjaira nagyon ráijeszt a kómával. – csendül fel mellettem egy vékonyka női hang. Fogalmam sincs ki ez. Kóma? Akkor ezért nem tudok felébredni; kómában vagyok. De, miért? Mi történt?

- Na nézzük, hogy minden rendben van-e. – folytatja a gügyögést, akár egy 5 éveshez, majd mintha felemelné a kezem. Erre a mozdulatra éles fájdalom nyilall a vállamba. Legszívesebben sikítanék egyet, de nem tudok. Azon vagyok, hogy ki tudjam nyitni a szemem. Egyre közelebbről jön a csipogás. Ez jó jel, ugye? Halvány fény szűrődik be, majd egyre több és több. Eleinte homályos a kép, aztán látom magamat. Egy fehér szobában vagyok, a lábam bekötözve, a kezem is. A fejem sajog, szinte éget.

- Jó reggel Debby. – simogatja meg az arcom egy 30 év körüli, barna hajú nő. – Hogy érzi magát? – mosolyog.

- Mi-mi történt? – szólaltam meg rekedtes hangon.

- Autóbalesete volt, egy bizonyos Eleanorral. – tudakolt.

- Jézusom, Eleanor. – kaptam fel a fejem, de azonnal megbántam. Most ismét ordítani lett volna kedvem, de ehelyett csak egy illedelmes szisszenés hagyta el a számat.

- Ne mozogjon. A lába és a keze megzúzódott, a fejét elég rendesen beverte. Mondja, emlékszik mindenre?

- Hát, nagyon remélem.

- Sorolok ember neveket, és mondja, hogy kinek mi köze magához, rendben? – mosolygott, és egy kis papírt vett elő a zsebéből.

- Dan Thorel. – olvasta fel a nevet, majd várakozóan rám nézett.

- Az apukám.

- Roxana Carnet. – olvasott fel egy újabb nevet.

- A legjobb barátnőm.

- Liam Payne. – a név hallatán felcsillant a szemem, és a hasogató fájdalom ellenére is jobb kedvem lett.

- A barátom. – mosolyogtam. Minden egyes régi ismerőst, még a nagyszüleim nevét is kérdezte, mire rájött, hogy semmi komolyabb bajom nincsen.

- Úgy látszik, mindenre emlékszik. – mosolygott.

- Mikor mehetek haza? – dünnyögtem.

- Hát, az még messze van. Apropó, hozok fájdalomcsillapítót.

- Az remek lenne. – könnyebbültem meg. Hátha egy picit enyhül a bennem tomboló égés. A lábam zsibbad, pont úgy, ahogy a kezem, a fejem pedig nyom, és hányinger kerülget. Talán még soha nem voltam ilyen ramatyul. A nővér pár másodperc múlva eltűnt, és egyedül hagyott a szobában. Nézelődtem egy kicsit, mire rájöttem, hogy van TV a kis szobában. Próbáltam óvatosan forgatni a fejem, a távirányítót keresve, de ez az apró mozdulat is olyan fájdalmakat okozott, hogy ismét, ma már 3.-jára, sikítani lett volna kedvem. Mikor megtaláltam, azonnal bekapcsoltam, de.. megbántam. Rólam, és Eleanor-ról volt szó. Azt mondták, hogy halál közeli állapotban vagyok, és az se biztos, hogy túlélem.

- Rohadékok. – sziszegtem a TV-re nézve. – Úgy nézek ki, mint aki bármelyik percben meghal? – beszéltem erélyesen a TV-ben beszélő riporterrel.

                                           ~ Roxi ~

Nagyon régóta ültünk már azon a folyosón, Debby szobájától pár méterre. Számoltam a másodperceket, és mindig abban reménykedtem, hogy valaki idejön hozzánk, és közli, hogy Debby felébredt.

Éppen Zayn kezén tanulmányoztam a tetoválást, mikor ismerős hangra lettem figyelmes. Felpattantam, és mintha egy vadászkutya lennék, fülelni kezdtem.

- Mi a baj Roxi? – csúsztatta kezét enyémbe Zayn, és aggódva nézett rám.

- Debby. – mosolyogtam. Barátnőjének neve hallatára Liam, szinte mellém futott.

- Mi van Debbyvel? – fürkészte pillantásomat. Elengedtem pasim kezét, aztán Debby szobája felé kezdtem sétálni.

- Úgy nézek ki, mint aki bármelyik percben meghal? – kiabált a szobából barátnőm. Minden engedély nélkül nyitottam be a szobába: Debby az ágyon feküdt, és éppen a TV-vel veszekedett.

- Debby! – sikítottam, majd barátnőmhöz rohantam, de azonnal meg is torpantam, mikor rájöttem, hogyha megölelem, fájdalmat okoznék neki.

- Köszönöm!- fújta ki a bent tartott levegőt. Bizonyára már felkészült az őt érő fájdalomra, általam.

- Debby! – lelkendezett Niall. A fiúk egymás után jöttek be a szobába.

- Sziasztok. – integetett nekünk Deb. Vidám volt, pedig tudtam, hogy nagyon fáj mindene.

- Hogy vagy? – kérdezte Harry.

- Őő, voltam már jobban is. – erőltetett magára egy mosolyt. Liam-el egy gyors, és rövid csókot váltottak, majd ismét ránk emelte pillantását.

- Te a TV-vel veszekedtél? – nevetett Louis. – Ha nem ismernélek, azt mondanám, hogy az agyrázkódás miatt van, de te eleve ilyennek teremtődtél.

- Azt mondták, hogy halál közeli állapotban vagyok. Miért hazudnak? – ha nem fájt volna a keze, biztos vagyok benne, hogy durcásan keresztbe pakolta volna őket.

- Ez a média, kicsim. Majd mi elmondjuk, hogy már jobban vagy. – mosolygott Liam. Kicsit elbambultam. Lehet nem a legjobbkor, de rájöttem, hogy Liam és Debby kapcsolata hibátlan. Ahogy egymásra néznek.. Liam szemében csodálat, és hatalmas szerelem. Debbyről ugyanezt el lehet mondani. Még soha nem láttam ilyen tökéletes, és ennyire összeillő párt, mint ők. Szerintem a jó isten is így akarta, hogy ők ketten együtt legyenek. Fogadni mernék, hogy ebből házasság lesz, és jó sok pici utód.

- Roxi, jól vagy? – lépett elém Zayn.

- Igen, jól. – simítottam végig az arcán.

- Elnézést, de ide nem jöhetnek be! – állt meg mögöttünk egy nővér.

- Csak látni akartuk, mivel nagyon aggódtunk érte. – fordult a nő felé Harry, majd kiskutya szemekkel kérlelte.

- Na jó, nem haragszom, de most fogja kapni a fájdalom csillapítót, és valószínűleg el fog aludni. – sétált Debby ágyához, majd elővett egy hatalmas tűt a háta mögül.

- Már elnézést, de azt akarja belém szúrni? – mutatott ép kezével a beteg, a hatalmas, már orbitálisan félelmetes tűre.

- Igen, vénásan adom be.

- Ilyeneket tehenekbe szoktak döfni, nem emberekbe. – akadt ki Debby, mi pedig nevetni kezdtünk, még a nővér is. – Úgy, nevessetek csak. Nem ti érzitek magatokat a vágóhídon. – förmedt ránk Deb, de ettől a kis beszólásától még jobban nevetni kezdtünk. – Inkább menjetek ki. Egyedül akarok szenvedni ezzel az.. – ránézett a tűre, gondolom, a megfelelő szót kereste. – állattal. – Liam odasétált hozzá, nyomott egy puszit a szájára, majd mindannyian kisétáltunk. Ahogy hallottuk, Debby még egy picit kérdezősködött, hogy mennyire fog fájni a szuri, és mennyire veszélyes, de aztán elhallgatott.