10.rész

                                                        ~ Éjjeli játék ~

- Lakótársak leszünk. – ordította magasba emelt kézzel Louis. Én már vagy 6.-jára olvastam újra, hogy nem káprázik-e a szemem. Odaadtam Roxinak, majd a konyhába mentem. Ahogy távoztam hallottam egy hangos „húú”-zást. Nem érdekelt, hogy hátsó felemet nézik, kellett a telefonom most azonnal. Mikor megtaláltam, tárcsázni kezdtem apát. Fel is vette, én pedig beszélni kezdtem.

- Ennyire nem bízol meg bennem? – kérdeztem.

- Tudod, hogy nem erről van szó, kincsem. Csak szeretném, ha lenne társaságotok. A fiúk nagyon jó fejek, egy hullámhosszon vagytok velük. – magyarázta. Közben mindenki körém gyűlt, és hallgatták, amit beszélek. Nem volt kihangosítva, mégis minden egyes szót tisztán hallani lehetett. – Legalább vigyáznak rátok.

- Apa. Komolyan. Elég ügyes nagylánynak tartom magam ahhoz, hogy tudjak vigyázni magamra. – makacskodtam, melyen nézőközönségem jót nevetett. Amíg apa beszélt valamit, elővettem egy poharat és vizet öntöttem bele.

- Deb, nem szeretném, ha valamelyikkel ágyba bújnátok. – hát igen, ez az én apukám. A számban lévő vizet a padlóra fújtam ki, úgy meglepődtem. A szám is tátva maradt. A fiúk persze már a földön fetrengve röhögtek. Még Roxi is, pedig ez számári is elég zavarba ejtő volt.

- Apa, komolyan olyannak nézel? – kérdeztem kicsit ingerültebben.

- Téged nem, de őket igen. – erre a válaszra a fiúk lepacsiztak egymással. – Bocsi szívem, mennem kell. Majd még beszélünk. Nagyon szeretlek.

- Én is. – mondtam, majd lecsaptam a telefont. – Ezt nem hiszem el.

- Dan mennyire ismer minket. – röhögött Zayn. Válaszul megfogtam a hozzám legközelebb eső díszpárnát, és hozzávágtam. Míg ők nagyban párna csatáztak, kimentem egy felmosóért, és feltöröltem az előbb még számban lévő vizet, mely a padlón éktelenkedett.

- Srácok, ne én kapjak ki azért, mert ti tönkreteszitek apa díszpárnáit. – mondtam komolyan. Nem foglalkoztak velem, folytatták. Meguntam, hogy én dirigáljak, hiszen apa őket küldte, hogy vigyázzanak rám. Megforgattam a szemem, majd kivonultam, vissza a medencéhez. Belefeküdtem az egyik napágyba, szememet becsuktam, és élveztem, ahogy simogat a napsugár. A mellettem lévő telefon rezegni kezdett. Anya jelent meg a kijelzőn, ezért gyorsan fel is kaptam.

- Szia. – köszöntem bele hatalmas mosollyal.

- Kincsem, jó hírem van.

- Mi az? – kíváncsiskodtam.

- Carly terhes. – Carly az én unokatestvérem. 22 éves, de már férjnél is van. Erre a reakcióm egy hatalmas sikítás volt, majd felpattantam a napozóágyból. A srácok kijöttek, hogy megnézzék, mi történt. Közel jöttek hozzám, éppen szürcsöltek valamit.

- Terhes? – ismételtem.  Erre a szóra Liamnek kiesett a kezéből az üveg és széttört a padlón.

- Terhes vagy? – kérdezte 4 oktávval magasabban.

- Nem én te hülye. – nevettem, majd mutattam, hogy maradjon csendben. Egy megkönnyebbült sóhajtás hagyta el a száját.

- Ki van ott veled? – kérdezte anya.

- Csak apu haverjai. – füllentettem. Ha elmondom neki, hogy 5 „kamasz” sráccal vagyok összezárva, azonnal hazaparancsol. Gyorsan elmesélte a részleteket, melyre én egy-egy „ahw; istenem; jaj de édes” motyogásokkal reagáltam. Egy 10 perc után letettem és egyből Liamre néztem.

- Liam. Azt még lenyelem, hogy apa azt feltételezi rólam, hogy aktív nemi életet élek. De hogy te azt gondolt, hogy terhes vagyok. – meredtem rá, melyen ő nevetni kezdett.

- Mert nem élsz? – húzogatta a szemöldökét Louis. Tudtam, hogy elpirultam, de erősnek akartam mutatkozni.

- Ha te azt tudnád. – emeltem magasba a fejem. Hangos nevetés díjazta a kis viccelődésem.

A fiúk teljesen komolyan vették apát. Áthozták a pizsamájukat, a törülközőket. Szinte már ide költöztek. Miután letusoltam és fogat mostam, lesétáltam a nappaliba, ahol 5 fiú és egy lány szempár nézett rajtam végig. Igen, nem gondoltam, hogy vendégeim lesznek, még itt fogok lakni, ezért a pizsamám egy fekete fodros francia bugyiból, és egy combközépig érő hosszú pólóból állt. Most vettem fel melltartót is, pedig nem szoktam, de a fiúk előtt nem akarok „csupasz cicikkel” mászkálni.

- Tetszik, hogy ilyen lazán öltözik. – súgta oda Harry Liamnek, aki egyetértően, talán túl hevesen is, de bólogatott. Megforgattam a szemem, majd levágódtam Roxi mellé, aki a Tv-t kapcsolgatta, de semmi izgalmasat nem talált benne.

- Szerintem megyek aludni. – öleltem meg Roxit.

- Ne már, játszunk valamit. – állt elém Louis.

- Mit akarsz te – az órára néztem – fél 1-kor játszani? – nevettem. Kifutott a konyhába, majd egy üres flakonnal tért vissza.

- Üvegezzünk. – mosolygott csibészesen. Tudtam, hogy nem kéne bíznom bennük, mert mocskos a fantáziájuk, de azért belementem. Én kezdtem a pörgetést, és nagy szerencsémre(?) Liam-nél állt meg. Próbáltam valami értelmeset kitalálni.

- Vedd le a pólód. – mosolyogtam.

- Kíváncsi a kiscsaj. – röhögött Harry.

- Ha lesz rá lehetőségem, rólad is lekerül a póló. Nyugi. – hunyorogtam felé. Ő csak állta a pillantásom, mely zavarba ejtő volt, ezért inkább Liamre koncentráltam, aki már megszabadult a felesleges ruhadarabtól. Szememet nem tudtam levenni hasán lévő kockáiról. Teljesen a mámor hatása alá kerülve bámultam Liamet, aki észrevehette, mivel csak azért is megfeszítette a hasát. Zavartan kaptam el a pillantásom, majd vártam, hogy ő pörgessen. A sokadik pörgetés után, Louis következett, és pont nálam állt meg.

- Te is vedd le a pólód. – mondta közömbösen, mintha ez természetes lenne.

- Tessék? – akadtam ki.

- Liam is levette. Te jössz. – mosolygott.

- Nekem ez a póló egyben a nadrág is. Ha leveszem, itt fogok ülni egy szál bugyiban és melltartóban. – magyaráztam. Kár volt, mivel beindult a fiúk fantáziája, és valamilyen szabályról kezdtek el nekem makogni. Jobban át gondoltam.. Olyan lesz, mint ha bikinibe lennék. Míg ők nagyban veszekedtek felálltam, és egy laza mozdulattal levettem magamról a pólót. Egyszerre halkultak el, és kezdtek el bámulni.

- Boldogok vagytok? – mosolyogtam gúnyosan.

- Ha te azt tudnád. – kacsintott rám Liam…