11.rész

                                             ~ "Nem ismerlek,de.." ~

Annyira belejöttünk a játékba, hogy a végén már mindenki egy szál semmiben ült ott. A póló és a nadrág lekerült mindenkiről, és elő jött a konyhában tartott whisky is. Eléggé becsíptek a körülöttem lévők, mindene röhögtek, és készen voltak. Kimentem a konyhába, hogy igyak valamit, mikor Liam bukkant fel mellettem. Látszólag benne egy kicsi alkohol volt, józannak látszott. Megállt mögöttem és nézni kezdett.

- Mi az? – nevettem zavartan. Bár ez elég hülye kérdés volt. Én egy szál melltartóban és bugyiban, rajta meg egy bokszer. Mint egy fehérnemű bemutató. Ha ezt anya látná, biztos nem lenne rám büszke.

- Csinos vagy. – mosolygott.

- Mondanám, hogy te is, de az hülyén hangzana. Ezért mondom azt, hogy jól nézel ki. – mosolyogtam.

- Szóval szerinted jól nézek ki. – jött közelebb.

- Nem úgy értettem. – forgattam meg a szemem, és mellkaséra csaptam. Nevetett, majd hátrált egy kicsit.

- Szerintem ágyba kéne dugnunk a többieket. Kiütötték magukat teljesen. – mosolygott. A száján lévő kis vonal elképesztően aranyos volt. Szemei meleg barnák voltak, felsőteste pedig. Huhh.. mikor ránéztem, megmelegedett körülöttem a levegő. Egyetértően bólogattam, aztán kimentünk a piás társasághoz, akik éppen egymást szórakoztatták valamivel. Roxi Zayn ölében volt, éppen bicepszét fogdosta, Zayn meg a hátát simogatta. Ha nem avatkozok közbe, ezek lassan lefekszenek egymással. Kihúztam Roxit Zayn öléből, majd felvittem a szobájáig. Betettem az ágyba, és azonnal el is aludt. Már csak Harry és Louis voltak fent. Liam Louist emelte fel, én pedig Harryvel próbálkoztam. Nem nagyon akart még lefeküdni, a pia beszélt belőle. Liam eltűnt Louissal, én pedig eljutottam odáig, hogy sikerült Harryt két lábra állítanom. Mikor eljutott a tudatáig, hogy ki vagyok, átfonta kezével a derekam, nekinyomott a falnak. Nyakamat kezdte el csókolgatni, melytől engem a hideg rázott.

- Harry. Részeg vagy. Hagyd ezt abba. – toltam el magamtól. Megpróbáltam kedves maradni vele. Egy kicsit hátrált, majd a szemembe nézett. Szeme fátyolos volt, arca eltorzulva. Nagyon be lehetett állva.

- Engem senki nem szeret. – mondta fájdalmasan.

- Én, szeretlek. – nyomtam egy puszit az arcára. Nem tudom mi ütött belém, megsajnáltam. Arca mosolyra húzódott. Liam ekkor tért vissza, Harryt átkarolta, majd felvitte a szobájába. Addig én kimentem a konyhába, és csináltam magamnak egy forró csokit. A pólómat visszavettem, és úgy ültem le a kanapéra. Liam egy öt perc után csatlakozott hozzám.

- Nem kéne már aludnod? – mosolygott, majd legnagyobb bánatomra visszavette a pólóját. Mi tagadás, iszonyat király felsőteste volt.

- Már kiment a szememből az álmosság. Inkább Tv-zek és átadom magam a csoki világ élvezeteinek. – mutattam fel a kis poharat a kezemben.

- Imádom a forró csokit. – nyalta meg a száját.

- Kérsz? – kérdeztem, majd készültem, hogy csinálok neki is, de kivette a kezemből és beleivott, majd visszahelyezte a tenyerembe. Meglepődtem, de aztán beletörődtem. Kortyonként adtuk egymásnak a bögrét, és így ittuk meg. Fogalmam sem volt mit csinálok, hiszen nem ismerem, és máris egy pohárból iszok vele. Valami dedósoknak való műsor ment a Tv-ben. Kimentem a konyhába, betettem a mosogatóba a poharat, majd visszatértem Liamhez. Leültem mellé. Lábamat feltettem az előttem lévő asztalra, kényelmesen elhelyezkedtem. Vagyis azt hittem, hogy kényelmes. Nyöszörögve próbáltam megtalálni a helyem, de nem sikerült. Liam nevetve húzódott közelebb, majd egy óvatos mozdulattal átkarolta a vállam, és magához húzott. Nem ellenkeztem, nem tudom miért. Este volt, álmos voltam, Liam egy helyes srác volt, lélegzetelállító felsőtesttel, és hatalmas szívvel.

- Jobb már? – suttogta, mikor fejem mellkasára hajtottam, kezem pedig hasára tettem.

- Sokkal. – motyogtam úgy, hogy éppen csak meghallja. Fejét fejemre döntötte, kezét pedig a hasán pihenő kezemre helyezte. Melegség fogott el közelségétől.

- Liam. – kezdtem bele.

- Igen? – mosolygott. Felnéztem rá. Arca közelebb volt, mint gondoltam. Orrunk szinte összeért.

- Nem ismerlek, de – hallgattam el. – Köszönöm. – néztem száját.Ő csak elővett egy lélegzetelállító mosolyt, majd nyomott egy puszit az arcomra.

- Jó éjt. – mosolygott megállíthatatlanul. Nem válaszoltam, csak fejemet mellkasára hajtottam. Néztem a tévét, melyben éppen Spongya bob ugrált és idegesítette a medúzavadászó Patrikot. Liam egyenletes szívverését hallgatva nyomott el az álom..