34.rész

Sziasztok!:) Az eddigi legtöbb tetszik, és legtöbb komi is érkezett! (21 tetszik, 6 komi) Nagyon szépen köszönöm, imádlak benneteket! Bocsi, hogy még csak most hozom az újat, de sokat kellett tanulnom holnapra. Ha még nem szavaztatok tegyétek meg, hiszen 11 óra múlva, vége lesz az egésznek, de indulni fog helyette egy új..
22 tetszik, vagy 7 komi, és hozom az újat! Jó olvasást!

                    ~ Csak ketten. Vagy, mégsem? ~

Egy fél percig biztos bámultuk egymást, mikor leesett, hogy nagyon nem szabadna ilyen közel engednem magamhoz. Elléptem, és picit arcon csaptam. Tudtam, hogy nem fájt neki, nem is akartam, hogy megérezze.

- Ezt miért kaptam? – mosolygott még mindig, ugyanúgy.

- Csak, úgy, jött. – makogtam.

- Aha, értem én. – húzogatta a szemöldökét.

- Figyelmeztetlek! - emeltem fel a kezem, mint a profi Kung-fu bajnokok.

- Olyan harcias vagy. – nevetett.

- Jobb lesz, ha hozzászoksz! Egy rossz szó, és szétszedlek. – húztam fel az orrom, akár egy vadmacska.

- Te annyira dilis vagy. – fogta meg a kezem, és magához húzva megölelt.

- Te pedig megint beléptél a magánszférámba. – nevettem, de ennek ellenére, viszonoztam az ölelését.

- Mit csinálunk még két óráig? – húzódott el tőlem, és a szemembe nézett.

- Medence? – húzogattam játékosan a szemöldököm.

- Jöhet. – kacsintott rám.

                                                                 *~*~*

Egyszerre ugrottunk hátra egy lépést, mikor a bejárati ajtó, szinte becsapódott. Megijedtünk, hátráltunk egy métert, és ennek következtében, egy virágcserép hangosan a földön végezte, és apró szilánkokra tört.

- Harry! – förmedtem rá.

- Én? De hát, a te hibád volt! – viszonozta a kis vitámat.

- Még hogy az enyém? Te lökted le!

- Ez nem igaz!

- Harry. – néztem rá fenyegetően.

- Debby! – viszonozta a nézésem.

- Zavar, hogy ugyanazt csinálod, amit én! – tettem keresztbe a kezem.

- Zavar, hogy ugyanazt csinálod, amit én! – utánzott női hangon. Felvettem, a közelembe eső párnát, és hátulról – mert vigyázni akartam az orrára – fejbe vágtam. A kis mozdulatomat nevetés díjazta, ami az ajtóban álló One Direction tagjaitól, és Roxitól származott. Harry ugyanúgy tett, ahogy én, fejbe csapott. Mikor a hajam eltakart az arcomat, nevetni kezdett, majd ledobta a párnát, és elfutott, Louis háta mögé bújt be. Kifújtam a hajam a szememből, rendeztem a vonásaimat, és egy mosollyal fordultam a többiek felé.

- Sziasztok. – vigyorogtam.

- De megváltoztál hirtelen. – egyenesedett fel Harry.

- Holnap megint csak ketten leszünk, és ezt nem felejtem el. – kacsintottam rá, mire megint elbújt Louis háta mögé.

                                                                *~*~*

Másnap reggel arra keltem fel, hogy valaki simogatja a hasam. Eleinte csak mosolyogtam, aztán kicsit gyorsabban ugrottam el az illetőtől.

- Harry, ne tapizz! Ha nem tudnád, van barátom. – mutattam fel csukott szemmel a csuklóm, és a kis karkötőre böktem, amit azóta nem vettem le magamról, amióta Liam a kezemre tette.

- Harry? – értetlenkedett az ismerős hang. Gyorsan nyitottam ki a szemem, pislogtam párat, mire kivettem, hogy Liam fekszik mellettem, és elég érdekes fejet vág. – Már miért lennék Harry?

- Mivel tegnap ő is itt feküdt, mikor felkeltem. – mosolyogtam.

- Harry itt feküdt melletted? – nyílt egyre nagyobbra a szeme.

- Fel akart ébreszteni, mivel unatkozott. Nem tudtam, hogy nem te vagy, ezért odabújtam hozzá, de közölte, hogy Harrynek hívják. – meséltem. Liam eléggé bizonytalan fejet vágott, és én máris megbántam, hogy elmondtam neki ezeket.

- Debby. – kezdett bele. Mielőtt végig hallgattam volna, a megcsalás elméleteit, felálltam az ágyról, beviharzottam a fürdőbe, bezártam az ajtaját, és letusoltam. Megmostam a fogam, felöltöztem, aztán egy 20 perc múlva kiléptem az ajtón. Liam még mindig ugyanabban a pozícióban feküdt, ahogy otthagytam.

- Elég nyíltan hagytál itt. – mosolygott.

- De csak azért, mert nem akartam hallani, hogy „Debby, ha neked Harry fontosabb, akkor legyél vele” – utánoztam dörmögős hangon, ami elég viccesre sikeredett – mert csak téged szeretlek, és nem kell a göndör. – másztam fel az ágyra, mire ő felült törökülésbe. Amikor elmondtam, amit akartam, megfogta a derekam, és az ölébe húzott.

- Annyira örülök, hogy a barátnőm vagy. – nézett a szemembe. Az a két szempár, mely most az enyémet pásztázta, és szinte azonnal fogva is tartotta, mindig meg tudott babonázni. Imádtam, annak ellenére, hogy sima barna színt vettek fel, nekem különlegesnek számítottak. Mikor látta, hogy sikerült a kis „akciója” egyre csak közeledett, majd szépen lassan megcsókolt.

- Liam, imádom, hogy itt vagy, de nektek nincs fontos dolgotok? Nem úgy volt, hogy 4 napig nem lesztek itthon? – húzódtam el tőle pár perc után.

- Szabadnapot kértünk mára. Van egy kis meglepetésünk. – nevetni kezdett, mivel elég röhejesen hunyoroghattam. – Láttátok már London nevezetességeit, és szép helyeit?

- Eddig láttam a Nando’s-t, pár kávézót, ja és a London Eye-t, de azt már régen.

- Fiúval voltál a London Eye-ban? – kérdezte.

- Aha. – mosolyogtam.

- És, helyes volt? – emelte rám pillantását, mely most megtelt aggodalommal. Imádtam vele játszani, még ha ez gonosz húzás is volt.

- Ahw, de még mennyire. – haraptam meg alsó ajkam.

- Debby. – kezdett bele. MEGINT!

- És ő az apukám. – hajoltam a füléhez, hogy belesuttoghassam. Mikor végeztem, nyomtam egy puszit a fülcimpájára, mire kirázta a hideg, és mosolygott egyet. – Te tényleg nem bízol bennem. – biggyesztettem le alsó ajkam. Egy kicsit nézte a szám, aztán egy sármos mosollyal harapta meg az említett testrészemet. Párszor még megismételte ezt a folyamatot, aztán óvatosan hátradöntött az ágyon, és fölém hajolva támasztotta magát két kezén.

- Ez nem a te hibád. Féltékeny típus vagyok. – nyomott apró puszikat a számra. Pár másodperc után, folytatta ezt az egészet, csak lejjebb hajolt, és nyakam vonalát csókolgatta, majd újra és újra visszatért a számra. Kezével átkarolta a derekam, és így láncolt szorosabban magához.

- Debby, segítesz ruhát vá .. – nyitott be barátnőm, de amint meglátott minket elakadt a szava. – Basszus, bocsi, ha megzavartam valamit. – motyogott idegesen.

- Miért, mit csinálnak? – hallottam Louis hangját, de már ő is az ajtón belül volt. – Még csak itt jártok? Azt hittem előrébb. Na, folytassátok! – emelte állához a kezét, akár egy rendező.

- Na, tünés. – mosolyogtam, és kifele mutattam az ujjammal.

- De akkor segítesz? – nevetett Roxi.

- Minek neked ruha? – emeltem fel a fejem, majd Liam segítségével a lábamra álltam.

- Liam, még nem mondtad el neki? – jött be Zayn is a szobába.

- Mit is? – fordultam meg tengelyem körül, és a hátam mögött álló, engem ölelő Liam szemébe néztem várakozóan.

- Ja, tényleg. Készülj, mivel ma egész nap egy Londoni körútra megyünk.

- London One Direction módra, bébi! – kiáltották egyszerre a fiúk.