33.rész

Sziasztok! 1047 oldalmegjelenítés, Úr Isten! Köszönöm szépen!:D Próbálkoztam a hosszabb résszel, remélem, elnyeri majd a tetszéseteket. 17 tetszik, vagy 7 komi, és hozom az új részt! Jó olvasást!:)

                                                   ~ "De élvezem" ~

- Szerintem fel kéne mennünk aludni. – simított végig Liam a hátamon. A szememet már alig bírtam nyitva tartani, nem tudom, mióta ülhettünk ott, a TV-t bámulva. Harry-nek Hál’ Istennek semmi komolyabb baja nem történt, csak megzúzódott az orra. Nem mehet próbára 3-4 napig, vagyis itthon lesz, én meg vele, mivel vigyázok rá. Eleinte nem akartam, de, legalább nem megyek próbára, és én is pihenhetek kicsit. Csak nem lehet olyat nehéz vigyázni egy 18 éves srácra.. Ugye?!

- Ühüm. – dünnyögtem. – De, az kizárt, hogy én fel tudjam vonszolni magam azon a lépcsőn. – mutattam a szobámhoz vezető lépcsőre.

- Vettem a célzást. – puszilta meg az arcom, majd combot alá nyúlt, és egy laza mozdulattal felemelt az öléből, és már ment is a lépcső fele.

- Tudom, hogy köcsögség, amiért cipeltetem magam, de tényleg mindjárt bealszok. – döntöttem fejem a mellkasára.

- Egyáltalán nem vagy köcsög. – puszilt meg ismét, amit én egy mosollyal nyugtáztam. Úgy döntöttem, hogy majd reggel letusolok, úgyis itthon leszek egész nap. Liam gyorsan végzett a tisztálkodással; leoltotta a fürdőben a lámpát, bemászott mellém, és szorosan magához húzott. Annyi erőm még volt, hogy az utcai ruhát, átcseréljem a pizsamámra. Szorosan hozzábújtam, nyomtam egy puszit a szájára, és azonnal álomba merültem.

Reggel, mikor felkeltem, még mindig feküdt mellettem valaki. A vállamat rázogatta, gondolom, fel akart költeni. Odabújtam Liamhez, és fejemet a mellkasába fúrtam.

- Ő Debby, Harry vagyok. – mosolygott Harry.

- Harry? – értetlenkedtem, majd mikor leesett, kinyílt a szemem, és gyorsan, szinte elugrottam Harrytől. – Harry? – ismételtem meg a kérdésem, csak kicsit értetlenebb hangnemben.

- Szia. – integetett nevetve.

- Jézusom, te mit keresel itt? – dőltem vissza az ágyba, és a fejemre húztam a takarót.

- Gondoltam felébresztelek, unatkoztam egyedül.

- Hány óra van?

- fél 8.

- Képes voltál felébreszteni? – nyávogtam.

- Unatkoztam, és éhes vagyok. Ja, és beteg ember. – mutatott az orrára. Még csak most láttam, hogy hogyan néz ki.

- Pfhu, de szarul nézel ki. – nevettem.

- Igen, én is szeretlek. – hunyorgott felém.

- Letusolok, aztán csinálok neked valamit. – álltam fel az ágyról. 10 perc alatt készen voltam ezzel a folyamattal, felöltöztem, fogat mostam, megcsináltam a hajam, és a lent Tv-ző Harryhez sétáltam le. Összeütöttem neki egy pirítóst, majd mikor végeztünk el is mosogattam. Csatlakoztam hozzá, amint éppen mesét nézett.

- Csináljunk valamit. – nézett rám. Amióta megzúzta az orrát, elég furcsa nyávogós orrhangja van. Valójában eléggé röhejes, de nem akartam kiröhögni.

- Mire gondoltál? – döntöttem oldalra a fejem.

- Nem tudom. – követte ő is a példámat.

- Napozzunk. – kaptam fel a fejem.

- Hahó, fiú vagyok. – integetett.

- És? A fiúk is szoktak napozni.

- Hát, én pont nem. Jó hogy nem a körmömet akarod kilakkozni. – nevetett.

- Hát. – húzogattam a szemöldököm.

- Debby. – mutatott felém fenyegetően.

- Játszunk fodrászosat! – álltam fel.

- Na, azt végképp nem. – röhögött.

- Most miért? Bár, vághatnék belőle. – böktem a haja felé majd felkaptam az ollót, és rohanni kezdtem felé. Egy ideig menekült, aztán lefogott, nekinyomott a falnak, és leszorította a kezem magam mellé.

- Nem fogsz vágni a hajamból. Tudod mennyi idő volt így megnöveszteni? – hunyorgott felém. Homloka már majdnem az enyémhez ért.

- Nem is akartam. Csak hülyéskedtem. – nevettem. -  Megtennéd, hogy elengedsz? – kacsintottam rá, mire eltávolodott tőlem. – Naaa, kérlek. – biggyesztettem le alsó ajkam.

- De nem vágsz belőle! – fenyegetett meg ujjával ismét.

- Nem fogok. – dörzsöltem össze a kezem.

- Jó, játszunk fodrászosat. – forgatta meg a szemét.

- Köszi. – öleltem magamhoz. Előpakoltam egy csomó csatot, hajgumit, fésűt, és hajfixáló habot. – Készülj fel. – hunyorogtam felé.

- Könyörgöm, ne maradandó frizurát csinálj nekem. – tette a kezét össze, mintha imádkozna.

- Semmit sem ígérhetek. – pöcköltem orron.

- Debby. – parázott.

- Csak vicceltem. – nevettem. – De most, ne mozogj..

                                                                  *~*~*

Már egy 5 percre biztos röhögő görcsöm volt azon, hogy mit csináltam Harryből. Komolyan, nagyon durva lett a haja: a felét lesimítottam a fejére, az elejét befontam, és felállítottam, a hátulja pedig, minden hogy állt. Nincs rá szó, amivel jellemezni lehetne. Harry is nevetett, pedig tudtam, hogy részben nagyon is bánja, hogy belement ebbe a kis játékba.

- Én jövök. – nézett rám.

- Harry, tudod, hogy imádlak, szeretlek.. – rebegtettem rá a szempillámat.

- Nem ígérhetek semmit. – ismételte meg azt a mondatot, amit én is mondtam neki egy fél órával ezelőtt.

Hasonló lett a hajam, a Harryéhez képest. Nagyon össze vissza volt, fele lelapítva, a másik az egekbe állítva. Ennyit, nem mostanában röhögtem, az is biztos. Mielőtt elmentem volna hajat mosni, Harry elővette a telefonját, és lefényképezett kettőnket. Míg én próbáltam kiszedni a hullámcsatokat a fejemből, addig ő felrakta Twiterre a képet. Valójában, nem hiszem, hogy az, aki eddig azt hitte rólam/rólunk, hogy normálisak vagyunk, továbbra is ezt fogja. Alig volt 2 perce fent a neten, máris 67.856 like-ot, 10.234 RT-t kapott. Őrület volt, még mindig.

- Megyek, megmosom a hajam. – böktem a szobám felé. Harry csak dünnyögött, gondolom beleegyezett. Bezártam a szobám ajtaját, és a fürdőt is, fő a biztonság. Egy 10 perc után vizes hajjal sétáltam le a még mindig laptopozó Harryhez. Miután meglátott, a tükörhöz sétált, és próbálta kiszedni a hajából a csatokat, és a hajgumit. Elég sokat nyavalygott, már majdnem hogy sikítozott, biztos, nem sikerült neki.

- Debby, segíts már. – fordult felém, és durcásan lecsapta maga mellé a kezét.

- Nem kellett volna ennyit várnod vele, a hajhab miatt megkeményedett a hajad. – tudósítottam, de látszólag, nem nagyon értette. – Na, gyere. – ült le elém, én pedig megpróbáltam a legóvatosabban kiszedni a cuccost a hajából. Elég sokat nyavalygott, meg kiabált, de nem érdekelt, ő volt ilyen hülye, hogy nem az elején szedte ki. 10 percig szenvedett a kezem alatt, mire sikerült mindentől megszabadítanom. Ő is elment, hogy megmossa a haját. A Tv-t bámultam, mikor csörögni kezdett a telefonom. Liam képét pillantottam meg, ezért boldogan emeltem a fülemhez a kis készüléket.

- Szia. – köszöntem bele.

- Szia Kicsim, mi újság van? Harry nem akasztott még ki? – hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Áh, semmi. Most téptem meg. – nevettem.

- Te megtépted Harryt? – ordibált Zayn. Valószínűleg – mint mindig – ki lehettem hangosítva.

- Aha. De nem szó szerint, vagyis de. De, nem azért mert akartam, hanem mert muszáj volt. – magyarázkodtam.

- Muszáj volt? Miről beszélsz? – kérdezte Louis.

- Nézzétek meg Harry Twitter oldalát. Meg fogjátok érteni. – bólogattam, pedig tudtam, hogy nem látják. Nem telt el 10 másodperc, hangos nevetés hallatszott a telefonba.

- Jézus Úr Isten. Ti nem vagytok normálisak. – röhögött, vagyis, inkább visított Niall.

- Ez a te ötleted volt? – kérdezte Liam.

- Hát, aha. Azt mondta unatkozik, és mivel nem volt hajlandó velem napozni, és nem is engedte, hogy ki körömlakkozzam a kezét, ezt választotta.

- Szegény gyerek. Él még? – nevetett Zayn.

- Harry, élsz még? – tartottam távolabb magamtól a telefont, és kiabáltam Harrynek. A fürdő ajtaja kinyílt, és kijött, már zsír új hajjal, felöltözve.

- Élek, mert? – itt látta meg a telefont a kezemben. – A fiúk azok? – suttogta.

- Aha. – értetlenkedtem.

- Segítség. – kiáltott, és kivette a kezemből a telefont. – Debby, egy nem normális nőszemély. Mikor értek haza? Könyörgöm, siessetek. – csak hülyéskedett, hiszen majdnem elröhögte magát.

- Harry, add vissza a fiúkat. – biggyesztettem le az alsó ajkam.

- Ők az enyémek! – tartotta fel a kezét diadalittasan, és rám nyújtotta a nyelvét.

- Csak szeretnéd. – álltam fel, és a már futó Harry után eredtem. Mikor utolértem, a hátára ugrottam, és próbáltam visszavenni tőle a telefonomat.

- Most meg rám ugrott, és fojtogat. Srácok, szerettelek benneteket. – röhögött Harry a még mindig kezében lévő telefonba.

- Harry, tarts ki! Már csak 2 óra, és ott vagyunk! – ordibált Louis.

- Srácok, menni kell. – szakadt meg a vonal. Valószínűleg a Matt vehette ki a kezükből a telefont.

- Na, ez szép. Nem is érdekli őket, mi van velem. – dünnyögött Harry, majd letette a telefont az éjjeli szekrényre. A combomhoz nyúlt, megfogta, és elkezdett rohangálni velem.

- Jézusom, tegyél le! – kiabáltam, és becsuktam a szemem.

- Mit kapok érte?

- Nem szedlek szét.

- Ez nem kecsegtető ajánlat. – nevetett, és tovább futkározott velem. Mikor már eléggé szédültem, a hozzám legközelebb eső testrészét haraptam meg, ami jelen esetben a nyaka volt. Gyorsan tett le, és a pirosló kis folthoz kapott.

- Te megharaptál! – nevetett.

- Meg, és büszke is vagyok magamra. – nyújtottam rá a nyelvem.

- Szemtelen vagy! – lépett hozzám közelebb.

- De élvezem. – hunyorogtam, és én is közel léptem hozzá egy lépést. Utóbb már megbántam, hiszen, alig volt arcunk között pár centi. – Túl közel vagy. – mosolyogtam zavartan, de hátrálni nem voltam képes.

- De élvezem. – jelent meg az arcán, egy levakarhatatlan, elképesztően sármos, féloldalas mosoly.