35.rész

Sziasztok! Ahogy ígértem, ma rakom fel az új részt. Remélem, nem várakoztattalak meg benneteket nagyon, ha igen, akkor sajnálom. Hosszabb részt hoztam, mint szoktam, és most már mindig ilyenek lesznek. Jobb oldalt újraindult a szavazás, egy másik téma, ha van kedvetek szavazzatok.

23 tetszik, vagy 7 komi és hozom az új részt. Jó olvasást!:)                                      

                              ~ London, One Direction módra ~

Miután barátnőmnek sikeresen kiválogattam az összeállítást, amit felvett, visszasiettem a szobámba, és magamnak is választottam valamit. Egy darabig álltam a gardróbomban, és sok ruhát nézegettem, mikor a választásom egy fehér pólóra - melyen a PINK felirat díszelgett különböző színekben – egy csillag mintás farmerra, egy farmer mellényre, és egy fehér szandálra esett.

Sminknek egy halványkéket vittem fel, kihúztam a szemem alul-felül, a hajamat pedig felkötöttem. Egy darabig nézegettem magam a tükörben, próbálgattam a mosolyom – ne kérdezzétek miért, én sem tudom – aztán lesétáltam a lépcsőn, ahol a többiek mosolyogva figyeltek.

- És, hova megyünk? – kérdeztem, miután egy vízszintbe kerültem velük.

- Először beülünk egy étterembe, ahol eszünk, mivel éhen halok. – adta a választ Niall. Őszintén, mikor nem az?! – Aztán megnézzük a Hyde Parkot, az St. James parkot, a Buckingham palotát, a Parlamentet, a Big Ben-t, a Royal Albert-et, a Trafalgar teret, és végül a Tower Bridge-t. – sorolta el. Őszintén megmondom, még egyiket se láttam. Vagyis, lehet, hogy igen, csak nem emlékszek rá.

- Menjünk. – mosolyogtam. Meglepett, hogy a fiúk nem vettek fel semmi álcát. A napszemüveg nem számít annak, hiszen sütött a nap. Mindegyikőnk szemét helyet foglalt. Kéz a kézben sétáltam Liam-el, jó érzés volt, mi az hogy..

Ahogy a fiúk mondták, tényleg egy étterembe ültünk be. Jó 2 órát biztos ott voltunk, mivel Niall úgy döntött, hogy minden kaját megkóstol. A kis pincérnő már elfojtott nevetéssel hozta ki a tömérdek mennyiségű kaját. Mi is ugyanazt csináltuk, mint a pincér lány, annyi különbséggel, hogy hangosan röhögtük ki Niallt, aki nem is foglalkozva velünk, tovább falatozott. Miután tele volt a hasa, fizettünk, és kisétáltunk az étterem elé.

- Mikor jön Mark? – kérdezte Zayn.

- Azt mondta, már mindjárt itt van. – válaszolt barátom.

- Ki az a Mark? – érdeklődtem suttogva Liamtől.

- A sofőrünk. – mosolygott. Ja, hogy saját sofőr. Miért lepődök meg ezen? Már megszokhattam volna. Nem kellett sokat várni, a koromfekete kocsi, sötétített ablakokkal, tényleg befutott. Beszálltunk, elhelyezkedtünk kényelmesen, majd elindultunk.

- A Hyde Park az első? – kérdezte Mark.

- Igen. – adták a választ egyszerre a fiúk. Nem kellett sokat menni, maximum egy 10-15 percet. Egy nagy kapunál álltunk meg, kiszálltunk a kocsiból. Mark azt mondta, hogy idekint marad, menjünk egyedül. Gyönyörű volt az egész park. Zöldellt a fű, a fák fölénk magasodtak, a madarak csicseregtek. Tipikus nyári idő. Sétáltunk, miközben sokat nevetgéltünk. Louis hozta a szokásos formáját.. Harry-t bele akarta lökni a kis tóba, de addig küszködött, míg ő esett bele. Aztán nyafogott, hogy fázik, rá egy öt percre már le akart vetkőzni, mert melege volt. Hogy bírják ki a többiek mellette?

Egy padra ültünk le, és tovább gyönyörködtünk a látványban.

Hyde Park.

Előttünk egy nagy építmény volt, fogalmam sem volt mi az, de fantasztikusan nézett ki, főleg, hogy a mögötte lévő fehér felhők az egészet még szebbé varázsolták. Sok turista lézengett a parkban, páran meg is bámultak minket, de nem fordítottak felén túl nagy figyelmet. Családok, idősek, turisták egyaránt előfordultak itt. A kisgyerekeket nem igen kötötte le a látvány, egymást kergetve rohangáltak. Sokat mosolyogtam az egyik kisfiún, aki meg akarta ijeszteni az apukáját, de nem jött neki össze.

2 órája már biztos itt lehettünk. A nap égette a bőrömet, ahogy Liam ölében elnyúlva napoztam. Barátom a fejét hátrahajtva élvezte a nap simogató sugarait. Roxi Zayn ölében, ugyanilyen pozícióban. Harry és Louis a földön, Niall pedig elment, hogy megnézze közelebbről az építményt. Amint visszaért, kijelentette, hogy éhes. 2 órája evett, és máris éhes. Csúcs ez a gyerek.

- Úúú, nézzük meg a szökőkutas részt! – ült fel Louis izgatottan. Felültem, és szétnéztem a kis társaságon.

- Ne nézzetek rám, én azt sem tudom miről beszéltek. – emeltem fel védekezően a kezem, mikor sok szempár várta a véleményemet. Végül maguk között döntötték el a folytatást.

Hyde Park.

Nem kellett sokat sétáljunk, egy kiépített szökőkút rendszerhez érkeztünk. Szintén egy építmény mellett foglaltak helyet, kerítéssel elkerítve, gondolom, tilos volt a belépés.

- Louis, tegyél le arról, hogy ide bemész. Nem lehet. – mutattam a táblára, mely megkért rá, hogy nagy ívben kerüljem el a szökőkutakat.

- És szerinted ez neki akadály? – nevetett Zayn. Ahogy ezt kimondta, Louis, akár egy 5 éves kisgyerek – bár még az 5 évesek is kulturáltabbak nála – átugrotta a kerítést, és belefutott az első szökőkútba. Sikítva ugrált, táncolt, hülyéskedett. Harry is csábítónak találta az egészet, utána ment, majd folyamatosan mindenki. Csak én maradtam kívül – talán mert túl lelkiismeretes vagyok, és nem szoktam szabályt szegni – és elővettem a telefonomat. Felvettem videóra, ahogy hülyéskednek, mint sok óvodás. 5 perces lett a felvétel, utána képeket csináltam. A jó márkájú telefonomnak köszönhetően olyan képek születtek, mintha egy profi fényképezőgéppel csináltam volna. Volt pár Party Arcos fotó, de a legtöbb pillanatkép, és elég hülye fejet vágtak rajta. Egy kedvencem volt. Louis a szökőkútban ült, mivel seggre esett, a többiek pedig körülötte álltak, és nagyban nevettek. Imádtam ezt a képet, annyira természetes volt. Amióta a fiúkkal töltöm - szinte – minden napomat, sokkal jobb a kedvem, és van értelme reggel felkelni.

- Biztos nem jössz? – kiáltott ki Roxi.

- Nem, köszi. – nevettem. Valahogy sejtettem, hogy nem fogják ennyiben hagyni, mivel becipeltek. Név szerint Zayn és Harry. A szökőkút közepébe löktek bele, a ruhám azonnal átázott, de nem bántam, jól esett a hűvös víz.

                                                                 *~*~*

Miután kellő képen kiökörködtük magunkat – és mivel felbukkant pár biztonsági őr – kijöttünk a tiltott területről. A hajamból csavarni lehetett a vizet, de nem csak nekem, mindenkinek. Legjobban Zayn-t viselte meg, hogy a felállított frizurájának annyi.

- Szerintem menjünk. – motyogott Niall.

- Hova? – emeltem fel a pillantásom.

- St. James Park – mosolygott Liam, majd nyomott egy puszit a számra. Mivel nem volt messze, gyalog egy 10 perc, nem ültünk be a kocsiba. Nem akartuk totálisan eláztatni az üléseket. Annyira jó volt már most a napom. A nap lassacskán szárította meg rajtunk a ruhát. Ez a park különbözött az előzőtől. Alig mentünk be, máris fantasztikus volt a látvány. Egy mókust véltem felfedezni, aki jóízűen ropogtatta a mogyoróját. Gügyögtem neki egy kicsit, de tudtam, hogy nem érti.

- Ennyire állatbarát vagy? – jött mellém Harry.

- Imádom az állatokat. – mondtam elragadtatva. – Otthon vannak halaim, 2 cicám, és egy kutyám, de szegény már az utolsó éveit tapossa. Nagyon öreg, de mikor meglát, mindig felugrik, mintha kölyök lenne.

- Hogy hívják? – mosolygott Zayn.

- Dexy. – motyogtam.

- Az majdnem olyan, mint a Roxi. – vigyorgott barátnőm. Ennyiben maradtunk, továbbhaladtunk az egész kis park közepére, ahol egy nagy tó partján álltunk meg.

St. James Park

A látvány, elképesztő volt. A tó közepén egy fehér híd, és amögött egy kastély szerűség. A tó körül fák, melyek hozták a virágukat, a tó partján nád, különböző növények. A vízben kacsák, halak úszkáltak. Nem tudom miért, de mindig is imádtam a természetet.

- Fagyis kocsi! – kiáltotta el magát Niall, mikor meglátta a tőlünk pár méterre álló bácsit, aki fagyit osztogatott. Megforgattam a szemem, majd odasétáltunk. Niall 4, Louis 2, Liam 2, Zayn 3, Harry 3, én pedig 1 gömböt ettem. Imádtam a fagyit, de most nem kívántam annyira. Miután elfogyott, leültünk a tó partján a fűbe, és úgy gyönyörködtünk tovább a hely szépségében.

                                                               *~*~*

3 órája már biztos ott lehettünk, kezdett sötétedni, a nap eltűnt, és a helyét a hold váltotta fel.

- A Buckingham Palota este a legszebb. – mosolygott Niall, ezzel jelezve, hogy megyünk a másik helyszínre. Beültünk a kocsiba, majd egy fél óra múlva álltunk meg.

Buckingham Palota.

Mivel sok ember lézengett, nem szálltunk ki, csak a kocsiból nézelődtünk. A Palota tényleg gyönyörű volt. Az egész kivilágítva, ezzel egy rejtélyes hangulatot adva az egésznek. A kerítés nem szokásos mintával volt ellátva, a kapu is fantasztikus, a palota is. Az ég kék volt, egy darab felhő sem foglalt helyet rajta.

- Ugye milyen szép? – suttogta Liam a fülembe. Nem válaszoltam, csak egy halványat bólintottam, mire megpuszilta az arcomat. Sajnos nem voltunk itt túl sokáig, mivel páran felismerték a fiúkat, ezért tovább kellett állni.

- Hova megyünk most? – kíváncsiskodtam.

- A parlament és a Big Ben következik. – tudakolt Niall. Valamiért mindig tőle kapom a válaszokat.

Parlament, Big Ben

Egy partra mentünk, de ez kicsit sem hasonlított az előző kis tóhoz, ez annál jóval nagyobb volt. Egy pasas ajánlgatta nekünk, hogy csónakázzunk be a közepére, és onnan jobban látjuk, de nem igen volt most kedvünk ehhez. A partról legeltettük a szemünket. Most jöttem rá, hogy a Big Ben-t már láttam. Fogalmam sincs mikor, de annyira ismerős volt, hogy tuti jártam már itt. Az előző tiszta éghez képest, most pár fekete felhő tarkította az égboltot. Ahogy a Parlament ki volt világítva, a fény visszatükröződött a vízből. Csendben álltunk egymás mellett, senki nem beszélt, csak néha egy önelégült sóhaj hagyta el valamelyikünk száját. Nem tudom, mi van velem, de mindig, ha ilyen helyzetbe kerülök, az agyam kattogni kezd, és eszembe jut, hogy mennyire szerencsés vagyok. Most már hálát adok Harrynek, amiért fejbe vágott az ajtóval. Megköszönöm Liamnek, hogy kedves volt velem, és a bunkózásom ellenére ő kedves maradt. Louisnak, hogy hozzám vágta a répát, leöntött, és felráncigált arra a forgóra, amitől azt hittem megpusztulok. Ha ezek nem pozitív dolgok, akkor is így kellett, hogy történjenek.

- Min gondolkozol? – ölelt át hátulról Liam, fejét a nyakamba fúrta.

- Örülök, hogy itt vagytok nekem. – suttogtam, szememet le nem emelve a Parlamentről.

- Ez az érzés kölcsönös. – lehet egy puszit a nyakamra.

                                                            *~*~*

- Ezt a helyet úgy nézzétek, hogy egyszer majd itt akarunk koncertezni. – motyogott Louis a Royal Albert előtt állva.

Royal Albert.

Szintén nem mentünk közel, csak a vele szembe lévő parkolóba álltunk be. A kocsi elejére ültünk fel és onnan bámészkodtunk.

- Miért pont itt? – fordultam felé.

- Mert hatalmas. Belülről fantasztikus. Rengeteg ember fér el benne, és ha egyszer lehetőség lesz rá, nem fogjuk elszalasztani. – valahogy mindig ki tudtam venni, hogy mikor hülyéskedik, és beszél őszintén. Teljesen komolyan gondolta ezeket a dolgokat. Nagyon gyönyörű volt, de minden hely, ahova a fiúk vittek, az volt. Ez is ki volt világítva, valószínűleg éppen koncertezhetett valaki benne, mivel a hegedű dallam kihallatszott.

- Srácok, fotósok tűntek fel a közelben. – jött mellénk Mark.

- Remek. – morgott Zayn. Visszaszálltunk a kocsiba, mivel muszáj volt. A Royal Alberttól elbúcsúztam, majd fejemet Liam vállára hajtottam. Nem mentünk sokat, szintén egy partnál álltunk meg. Tátott szájjal szálltam ki a kocsiból.

Tower Bridge.

A Tower Bridge, személyesen. Itt már tuti biztosra tudom, hogy voltam. Nem este, ezért nem tűnt fel, hogy milyen szép. Fényei a vízben tükröződtek vissza. Leültünk a partra, és onnan néztük tovább a lélegzetelállító emelvényt. Liam mögém ült, én pedig mellkasának dőlve bámészkodtam. Kezével átfonta a derekamat és úgy láncolt magához. Csend volt, néha-néha bőgött fel pár kocsi motorjának a hangja. Biciklisek túráztak, fiatalok nevetgéltek, idősek sztorizgattak. Mi ott ültünk, csendben, egymás lélegzését szinte észrevéve. Éreztetek már tökéletes boldogságot? Mikor tudod, hogy semmi sem tudja elrontani a kedved. Mikor mindent kikapcsolsz, legszívesebben sikítva ugrálnál, és világgá kürtölnéd, hogy boldog vagy. Na, én pont ezt éreztem.

- Irány az utolsó helyszín! – ugrott fel Louis. Ez a gyerek tényleg azt hiszi magáról, hogy ő Superman. Őrült, de így szeretem.

- Leporoljam a feneked? – kérdezte Zayn Roxitól, mire az kicsit arcon ütötte. Roxi is biztosan boldog. Megkapta a félisten pasiját. Régen hülyének néztem volna, sőt, annak is néztem, mikor abban reménykedett, hogy Zayn barátnője lesz. Felfoghatatlan volt, hogyan reménykedhet ebben. Egy híresség, aki az X-Factorban indult, belecsöppent egy bandába, és most világsztár. Nem hittem, hogy összejön neki, de azt se hittem, még a legmerészebb álmaimban se, hogy valaha Liam barátnője leszek.

- Mi az utolsó? – kérdeztem a kocsiban ülve.

- Trafalgar tér. – húzogatta Louis a szemöldökét. – Voltatok már ott?

- Én még nem. Legalábbis szerintem nem. – válaszoltam, de Roxi is kijelentette, hogy fogalma sincs, miről van szó.

- A szökőkút fantasztikus, főleg este. – lelkendezett Niall.

Trafalgar tér.

Pár perccel később rájöttem, hogy tényleg az. Egy padon ültünk, én Liam ölében, Roxi Zayn ölében, a másik 3 srác pedig egymás mellett. Komolyan nem tudom leírni, hogy hogyan nézett ki. Fantasztikusan. Ez rá a legjobb szó.

                                            *~*~*

- Srácok, köszönöm a mai napot, annyira édesek vagytok. -  mosolyogtam, mikor a házon belül voltunk. Odamentem hozzájuk, és egy-egy puszit nyomtam az arcukra, kivétel Liamnek, akit megcsókoltam.

- És még nincs vége. – kacsintott ravaszul Harry. Tuti készülnek valamire..