36.rész

Sziasztok! Atyaég, annyira fantasztikusak vagytok! Szó szerint a számra fagyott a mosoly, mikor megláttam, hogy a kért 23 tetszik helyett 40-et kaptam! Ráadásul, 7 komi helyett, 8 jött. Annyira, de annyira köszönöm!

Sajnálom, hogy nem hoztam a részt, de nem volt időm írni, de most hosszú hétvége van, és lesz. Bár, rengeteg tanulnivalóm van, de megoldom. 

Az új rész szerintem kicsit vontatott lett, de ezt döntsétek el ti. 42 tetszik, vagy 9 komi, és hozom az új részt! Jó olvasást!:)♥    

                                                         ~ Louis 2 ~

- Ezt hogy értitek? – cikázott pillantásom az 5 fiú között.

- Gyertek. – fogták meg a kezünket, majd a saját házukba kezdtek el húzni. Nem kellett sokat sétálni, hiszen szomszédok voltunk.

- Szerinted mire készülnek? – hajolt oda hozzám Roxi.

- Fogalmam sincs. – tátogtam el. Tényleg, halvány sejtésem sem volt, hogy mi ez az egész.

- Van valaki, akit már régen be szeretnék mutatni nektek. Folyton rágja a fülem, hogy találkozni akar veletek. – fordult meg Louis a bejárati ajtóban. Inkább meg sem kérdeztem ki az, majd meglátom. Remélem nem valami vérmes vadállat. Ha hasonlít Louisra, az már régen rossz. Imádom ezt a gyereket, de elég belőle egy, sőt, néha még sok is.

Hamar megérkeztünk a házba, melyben most a tisztaság elég szokatlan volt. A nappaliig sétáltunk, de utána nem engedtek tovább, csak bámultak ránk.

- Ki az akit szeretnél bemutatni? – sürgettem Louis-t.

- Ja, tényleg. Eleanor! – kiáltott Louis. Egy barna hajú, hibátlan testalkatú lány sétált ki a konyhából. Hullámos hajkoronája a vállára omlott, de néhány szál kuszán kiállt. Barna szemei kiemelve feketével, és cicásra kihúzva. Gyönyörű arca volt, de, minden tökéletes volt rajta. Sűrű, fehér fogsorát kivillantva jött oda hozzám.

- Szia, Eleanor vagyok. – nyújtott a kezét.

- Szia, én meg Debby. – vigyorogtam. Hiába voltam én is lány, Eleanor kisugárzása valahogy ámulatba ejtett. Jókedv áradt belőle, magabiztosság, és öröm. Roxival is bemutatkoztak egymással, aztán újra felém fordult.

- Valójában nem tudom, hogy ismersz-e, vagy hallottál-e már rólam valamit, de Louis barátnője vagyok. – mosolygott.

- Louis barátnője? – néztem az említettre, aki elég hülyén vigyorgott, majd pillantásommal ismét Eleanort kerestem. – Néha, nem nehéz mellette? – suttogtam, mire Louis közelebb lépett egy lépést.

- Már megszoktam. – forgatta meg Eleanor a szemeit, majd egy nevetéssel zárta le a kis mozdulatsort.

- Miről van szó? – lépett mellé Lou, kezét a lány kezébe csúsztatta.

- Semmiről. – puszilta szájon Eleanor Louist. Komolyan, nagyon édesek voltak együtt. Összeillettek, mondjon bárki bármit.

                                            *~*~*

- Ugye ez a rend a te műved? - kérdeztem Eleanor-tól, a konyhában ülve.

- Igen. Kicsit rendmániás vagyok, de nem vészes. – mosolygott, majd belekortyolt az üdítőjébe.

- Mit csinálnak a fiúk? – érdeklődött Roxi.

- A meglepetés kis részleteit ellenőrzik, hogy minden stimmel el. – kopogtatta körmét Eleanor a kis poháron.

- Te tudod miről van szó? – csillant fel a szemem. Még mielőtt válaszolni tudott volna, Liam termett mellettem, majd lassan a többi fiú is csatlakozott.

- Most már mindjárt ti is. – puszilt meg Liam. Megfogta a kezem, és a hátsó kijárat felé kezdett húzni. Kíváncsian léptem ki az udvarra, ahol a látványtól nagyot dobbant a szívem.

4 ágy szerűség - vagy én nem is tudom mi volt ez, de ágy kinézete volt – leterítve a földre. A nagy fáról kis kaska szerűségek lógtak alá, néhány kis mini lámpa. Középen egy nagy vetítő vászon, azonnal leszűrtem, hogy filmet fogunk nézni.

- Wow.. – reagáltam a látványra.

- Na, milyen? – lépett mellém Harry.

- Fantasztikus. Mit nézünk? – tértem rá a lényegre.

- Egy csöpögős, nyálas – sorolta Louis, mire Eleanor belecsípett a fenekébe. Ugrott egyet, majd mosolyogva folytatta. – Romantikus, eseménydús filmet. – a kis produkciójukat nevetés dicsérte. Őrültek.. teljesen összeillenek. Lefeküdtünk a földre, párosával : Zayn-Roxi, Harry-Niall, Louis-Eleanor, Liam és én. Fejemet Liam vállának döntve helyeztem magam kényelembe. Már régen besötétedett, csillagok tarkították az eget, de a kis lámpások, melyek felettünk lógtak, némi világosságot adtak nekünk. Az első képkockából rájöttem, hogy a fiúk „Az utolsó dal” című filmet akarják megnézetni velünk. Miley Cyrus játszotta benne a főszerepet. Nem tudom, hányszor néztem már meg Roxival, de rengetegszer, az is biztos. Egy bökkenő volt.. mindig szétbőgtük a fejünket rajta. Barátnőmre néztem, aki valószínűleg ugyanazokat a gondolatokat forgatta meg a fejében, amelyeket én is. Liam észrevehette a mi kis eszmecserénket, mivel közelebb húzott magához, pillantásával pedig enyémet kereste. Rám mosolygott, majd a filmre kezdett figyelni. Én is így tettem, és azon gondolkoztam, hogy van-e nálam 100-as zsepi..

                                                                    *~*~*

Valahogy tudtam, hogy ez a film megint rá fog telepedni az idegrendszeremre, hiába láttam már több milliószor. Ott tartottunk, mikor a lány apja kórházba kerül. Ahogy beszélgetnek, és sír, szívszorító. Nekem itt van apa, de ez a film mindig rádöbbent, hogy mennyire fontos nekem. Innentől kezdve a könnyeimmel küszködve néztem végig a filmet. Sokáig bírtam, egészen a haláláig. Na, ott totálisan vége volt az önuralmamnak. A könnyeim folyni kezdtek, sőt, ömleni. Éreztem magamon a többiek pillantását, de nagyon nem tudtam ezzel foglalkozni. Csak a kivetítőre bámultam, és sírtam. Szipogást hallottam magam mellől, vagyis Roxi is bőgni kezdett, pedig rá nem vall, hogy meghatódjon az ilyeneken.

Megjelentek a szereplők, a rendezők, és a közreműködöttek neveinek listája. Vége volt. Felpattantam Liam mellől, és bementem a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár vizet, és azt kortyolgatva nyugtattam magam. Tudom, hogy ez csak egy film, de képes vagyok beleélni magam. Én mit csinálnék, ha elveszíteném apát? Ebbe még belegondolni se szeretnék.

Amint rendeztem a bennem dúló elérzékenyülési rohamot, kisétáltam a többiekhez. Beszélgettek, és mikor megláttak vigyorogva figyeltek.

- Gondolom büszkék vagytok magatokra, hogy sikerült megríkatni. – ültem le törökülésbe Liam mellé, mire ő közelebb húzódott és átölelt.

- Imádom, mikor a lányok sírnak. Az olyan cuki. – nevetett Louis. – Eleanor se bírja ki, soha. – bökött barátnőjére, kinek vöröslött a szeme. Legalább nem csak én vagyok ilyen gyenge lelkű.

Aznap este hajnali 2 óráig beszélgettünk, utána pedig lefeküdtünk aludni. Hazasétálni már nem volt erőnk, hiába vagyunk szomszédok..

                                            *~*~*

Reggel arra keltem fel, hogy pukkanok a földön. Igen, leestem az ágyról. Dünnyögve álltam fel, és néztem rá az órára, mely 10 órát mutatott. Liam még nagyban durmolt, de gondolom a többiek is. Letusoltam, fogat mostam, felöltöztem, majd lesétáltam a konyhába. Meglepetésemre Eleanor a kanapén ült, és Tv-t nézett.

- Hát te? – mosolygott.

- Ezt én is kérdezhetném tőled. – ültem le mellé.

- Nem bírtam már Louis horkolását. 3-szor csuktam be a száját, de mindig újra kezdi. Inkább kijöttem. – nevetett. – És te? Liam nem szokott horkolni, tudtommal.

- Nem ez volt a baj. Leestem az ágyról. – magyaráztam zavartan. Eleanor csak egy jóízűt nevetett rajtam. Mikor abbahagyta, elragadtatva nézett rám, szinte már zavarba ejtően. – Mi az? – kérdeztem.

- Liam nem is találhatott volna jobb barátnőt magának. – nagyon váratlanul ért ez a mondtad, meglepődtem. – Hogy ismerkedtetek meg? – fordult felém, maga alá húzta a lábát, fejét kezével támasztotta, és úgy meresztette rám gyönyörű barna szemeit.

- Hát, valójában elég érdekes a történet. – mosolyogtam.

- Miért? – sürgetett.

- Nem szerettem a fiúkat, sőt. Mikor Roxi a számaikat hallgatta, idegesen vágtam rá az ajtót. – motyogtam.

- Komolyan? – nyílt nagyra Eleanor szeme. – Kíváncsivá tettél. Mesélj. – nevetett.

- Hát, jó. – ültem én is olyan pozícióba, mint Eleanor, és mesélni kezdtem. – Roxival sétálni indultunk, mikor meglátott egy plakátot, hogy One Direction koncert lesz. Apa nem akarta elengedni egyedül, ezért nekem is mennem kellett vele. A koncerten én a tömeg szélén álltam, nem is akartam odafigyelni a fiúkra. Volt mellettem egy csaj, aki 3-szor taposott meg, egyszer meg levert a könyökével. – mondtam, mire az előttem ülő lány nevetni kezdett. – Ez nem is lényeg. Miután vége lett az egésznek, Roxi meg akarta keresni a fiúkat, hogy láthassa Zayn-t, és hogy kérjen aláírást.

- Gondolom semmi kedved nem volt hozzá. – nevetett.

- Hát nem. De aztán addig nyavalygott, míg felmérgeltem magam, és elkezdtük keresgélni őket. A következő emlékem a kórház.

- Micsoda? Kórház? Mi történt? – komolyodott el.

- Mint később megtudtam, Harry fejbe vágott az ajtóval, mikor jöttek kifele, én meg elájultam. – Elenaor itt dőlt a nevetéstől, de én sem bírtam ki mosolygás nélkül.

- Ezek után gondolom Harry-t le akartad ölni.

- Valójában megfordult a fejemben. Apa jött értem, és mikor meglátta a fiúkat, akik a szobába ültek, és engem bámultak, lepacsiztak egymással, én meg „Mi van?” – utánoztam magam, hisztérikusan. – Kiderült, hogy szomszédok. – Eleanor már a kanapé támlájának dőlve nevetett. – Mikor kimentem a szobából, hogy duzzogjak, Liam utánam jött.

- Hűha.. – húzogatta a szemöldökét.

- Nem volt semmi. – pirultam el. – Csak elmagyarázta, hogy ne utáljam őket azért, mert sztárok. Utána hazajöttünk.. Na, itt jön a képbe a drága barátod. – mondtam erőteljesen, mire Eleanor ijedten nézett rám.

- Jézusom, mit csinált?

- Reggel apa azt akarta, hogy vigyek át nekik egy levelet.. Nem volt hozzá kedvem, de megtettem. Mikor beléptem az ajtón, egy répa csapódott a fejem fölött az ajtónak. – Elenaor kacagása betöltötte az egész nappalit. Tényleg röhejes helyzet volt a mi kis megismerkedésünk Louis-val, az biztos. – Utána jött, hogy hozzá dobtam a répát, mire egy vödör vizet öntött a nyakamba. Bosszúból belelöktem a medencébe. De mikor segíteni akartam neki, hogy kiszálljon, belerántott engem is. Aztán elmentünk a vidámparkba, ahol felültem vele egy forgóra, ami minden irányba mozgott. Aznap este azt hittem megpusztulok. – Eleanornak már a könnye is folyt, annyira röhögött. Kicsit vártam, hogy lenyugodjon.

- És, Liam-el hogy jöttél össze? – húzogatta a szemöldökét. Néha olyan érzésem van, mintha Louis ülne előttem. Nagyon hasonlítanak, nem csodálom, hogy együtt járnak.

- Valójában, ahogy teltek a napok, rájöttem, hogy – zavarba jöttem, nagyon- nagyon – tudod. – nevettem zavartan.

- Persze hogy tudom. – mosolygott.

- Egyik nap nagyon fura volt, ezért odamentem hozzá, és azt mondta, hogy egy lány van a dologban. Annyira összeomlott bennem minden, hogy napokig nem aludtam, és nem ettem. Orvost kellett hívni hozzám, mert összeestem a konyhában.

- Atyaég. – komolyodott el.

- A doki azt mondta, hogy legyen velem egy olyan ember, akinek a közelsége megnyugtat. Persze, mindenki Liam-re voksolt. Nagyon nem akartam, hogy velem legyen, de nem tudtam mit csinálni, elmondani meg nem akartam. Csak Louisnak panaszkodtam, és aranyos volt tőle, hogy nem mondta el, hanem magában tartotta. – itt Eleanor szája mosolyra húzódott –  A szobában feküdtem, Liam pedig az ágyam szélén ült. Kérdezte, hogy mi bajom. Elmondtam neki, hogy nem értem az érzéseimet. Ere kérdezte, hogy a bandából tetszik-e valaki. Mikor rábólintottam elkezdett találgatni. Magát hagyta legutoljára, mikor már én bőgtem, mint egy kis 5 éves. Mikor elmondtam, hogy ő az, ő is elmondta, hogy a lány, én vagyok. És ennyi. – takartam el az arcom zavartan.

- Jaj, ez annyira édes. – bokszolt vállba játékosan.

- De, beszéljünk rólad és Louis-ról. Hogy jöttetek össze? – váltottam témát.

- Modell iskolában tanultam, és éppen fotózáson voltam, mikor megjelentek. Gondolom, róluk akart képet készíteni a szerző, vagy nem tudom.   Mikor megláttam, hülyén bámult rám. Eleinte oda se figyeltem, de aztán elkérte a számomat. Néhányszor találkozgattunk, aztán összejöttünk. Nem nagy történet, de nagyon örülök neki, hogy megismertem.

- Most már hálát adok Roxinak, hogy elrángatott a koncertre. – motyogtam.

- Hallottam, hogy táncolsz. – mosolygott.

- Igen, egy tánccsapatba vagyok benne. – hatásszünet. – Te is nehezen bírod, mikor a fiúk turnéznak?

- Áh, nagyon. Ezért szeretem a fotózást, mert bele tudok merülni, és kicsit eltereli a gondolataimat.

- Én is így vagyok a tánccal, bár a fiúk távollétében még az se megy annyira.

- A fiúkat fel kéne ébreszteni, mivel 3-kor fotózásra kell menniük. Ti is jöttök velünk?

- Hát, ha nem zavarunk. – mosolyogtam.

- Ne butáskodj, dehogy zavartok. – állt fel, és elindult Louis szobája felé. Én Harry szobája felé sétáltam. Csendben nyitottam ki az ajtót, és besurrantam rajta. Édes feje volt, miközben aludt, nem volt szívem felkelteni, de muszáj volt.

- Harry. – ráztam meg a vállát. Semmi.. – Harry. – simítottam végig az arcán. Kinyílt a szeme, és rám bámult. Mikor leesett neki, hogy ki vagyok, mosolyogni kezdett. – 3kor fotózás, most meg dél van. Kiszállni az ágyból. – kacsintottam, majd lehúztam róla a takarót, és kifele kezdtem sétálni. Harry utánam futott, és megölelt. Egy bokszer volt rajta, de nem zavartatta magát. Elhúzódtam, és ott hagytam. A szobám felé sétáltam; mikor benyitottam, Liam éppen a nadrágja gombjával küszködött. Meztelen felsőtesttel állt ott, és mikor meglátott mosolyogni kezdett. Odasétáltam hozzá, nyomtam egy puszit a szájára.

- Ugye ti is jöttök a fotózásra? – mosolygott.

- Igen. – öleltem meg. – Muszáj azt felvenned? – böktem a pólója felé, mely az ágyon hevert. Válaszul csak mosolygott egyet, a lábam alá nyúlt, az ölébe kapott, száját az enyémhez tapasztotta, és az ágy felé kezdett vinni.

Eleanor Calder