8.rész

                               ~ "Ha megérem a holnapot" ~

 

                                                    ~ Zayn ~

- Ezek itt hagytak minket. – tértem észhez este fele.

- Akkor gyalog megyünk haza. – indult el előttem Roxi. Olyan más volt. Amióta elvonultak Debbel, hogy beszéljenek valamit, teljesen eltűnt belőle a rajongás. Őszintén megmondom, kezdett tetszeni.. Niall és Liam előttünk mentek, nagyba röhögtek valamin. Odavágódtam Roxi mellé, és közel húzódtam hozzá.

- Tudom, hogy nem ismerjük egymást, de mit csinálsz holnap? – villantottam rá a legszebb mosolyom.

- Valószínűleg otthon leszek, és Debbel fogok csinálni valamit. Mert? – mosolygott rám. Valahogy.. teljesen elbűvölt. A stílusa, a beszéde, a mosolya. Fantasztikus lány volt.

- Nincs kedved eljönni velem vacsorázni?

- Szívesen. – villantotta ki hófehér fogsorát. Átkaroltam és megöleltem.

                                                  ~ Roxi ~

Amint hazaértünk elbúcsúztam a srácoktól, majd villámgyorsan rohantam be a házba, Debire rászakítva az ajtót. Az ágyon feküdt, félig meghalt állapotban.

- Úristen, úristen, úristen. – ordibáltam, miközben rámásztam.

- Mi van? – nyöszörögte.

- Zayn elhívott randizni. Imádlaaaaaak. Bevált, amit mondtál. Randizni fogunk! – ugráltam örömömben.

- Örülök neki, de ha nem vennéd észre, haldoklok. Lennél olyan szíves, hogy nem sanyarítod meg az utolsó perceimet?

- Ne hülyéskedj. Kellet neked felülni arra a szarra. – dorgáltam meg, majd felültettem az ágyon. Tényleg elég ramatyul festett. – Azért segítesz majd ruhát választani? – rebegtettem rá a szempilláimat.

- Ha megérem a holnapot, akkor igen. – mosolygott. Nyomtam egy puszit a homlokára, majd egyedül hagytam a szobájában.

                                               ~ Debby ~

Valójában tényleg örültem, hogy Roxi randizik Zaynel, de elképesztően ramatyul voltam. A szoba forgott velem, hányingerem volt, falfehér voltam. Ez is Louis miatt van. Lecsoszogtam a konyhába, hogy fejfájás csillapítót keressek, de nagy pechemre nem volt itthon. Felhúztam a papucsomat, majd átmentem a szomszédba. Becsöngettem, és vártam. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire Liam kinyitotta az ajtót.

- Jesszus, de szarul nézel ki. – mért végig.

- Köszi, édes vagy. Figyelj, van itthon fejfájás csillapítótok?

- Aha, gyere. – nyitotta nagyra az ajtót. Louis a kanapén feküdt, ugyanúgy nézett ki, ahogy én. Zayn és Harry a Tv-t bámulták, Niall sehol nem volt, valószínűleg aludt. A gyógyszer az asztalon volt, ezek szerint Louis is nemrégen vett be. Liam a kezembe nyomott kettőt majd adott egy poharat.

- Köszi. – erőltettem magamra egy mosolyt, majd kifelé vettem az irányt, de hirtelen megfordultam, és Louis fölé hajoltam. – Én vagyok a hülye, amiért felültem veled arra a szarra. – motyogtam. Ő csak nyöszörgött egyet, és a másik oldalára fordult. – Jó éjt srácok. – köszöntem el, aztán visszamentem a házunkba, ahol levágódtam az ágyra, és azonnal bevertem a szunyát.