12.rész

                                            ~ Másnaposak ~

Reggel nem ott keltem, ahol hittem, hogy vagyok. Ugyanis, az ágyamban nyílt ki a szemem. De hát.. úgy emlékeztem, hogy tegnap este.. Te jó isten.. Most esett le minden, hogy mit is csináltam tegnap este. Kicsit talán túl közel kerültem Liam-hez. Felkeltem az ágyból, gyorsan felöltöztem, fogat mostam, a hajamat felkötöttem, majd félve léptem ki a nagy nappaliba. A Tv előtt Liam ült, és éppen valami hülye mesét nézett. Oda sem figyelt, a telefonján ügyködött valamit. Nyeltem egy nagyot, majd megszólaltam.

- Jó reggelt. – próbáltam kedves és bájos lenni. Hangom hallatán megfordult, majd egy hatalmas mosollyal viszonozta az előbbi köszönésem. Ott álltam, miközben egymást bámultuk. Kezdett a helyzet kicsit kínossá válni, ezért gondoltam csinálok valamit. Megfordultam, majd a gyógyszeres szekrényből elővettem 5 fejfájás csillapítót, és 5 poharat. Mikor szembesültem a ténnyel, hogy ezeket nem tudom egyedül felvinni, muszáj voltam segítséget kérni. – Liam. – kiabáltam ki a konyhába. A másodperc törtrésze alatt már mellettem is termett.

- Igen? – mosolygott. Gyönyörű szemei enyémbe fúrták magukat, és fogva is tartották őket. Jézusom, és teljesen bekattantam? Hiszen, nem is ismerem!

- Segítesz ezeket felvinni? Nem akarom egész nap a nyavalygásukat hallgatni.

- Egy angyal vagy. – kacsintott rám. Küldtem felé egy bájos mosolyt, majd elindultunk. Miután Roxi, Zayn, és Harry ágya mellett is ott hevert a kis tabletta, egy pohár vízzel, elégedetten mentem le a nappaliba, hogy csináljak magamnak valami kaját. A telefonom rezegni kezdett, gyorsan kaptam fel, meg sem nézve ki az.

- Igen? – szóltam bele.

- Szia, kicsim. Mi újság van? Jól vagytok? – kérdezte apa.

- Apa. – derültem kicsit fel. – Nincsen semmi. A többiek még alszanak.

- Ezek szerint nálatok aludtak? – tudtam, éreztem, hogy mosolyog.

- Igen. Az este kicsit hosszú volt, és már nem akartak hazamenni. – megjegyzem, nem is tudtak volna, olyan részegek voltak.

- Csak te vagy fent? – jött megint a kérdés.

- Nem. Liam is. – mondtam halkan.

- Na és mit gondolsz róla?

- Mármint Liam-ről? – kérdeztem, miközben vállammal tartottam a telefont a fülemhez, mivel a két kezem foglalt volt.. Éppen pirítós csináltam.

- Igen. – jött a rövid válasz.

- Tudod, hogy nem szeretek véleményt mondani arról, akit nem ismerek.

- Debby. Ismerlek már. Tuti van róla véleményed. – mosolygott.

- Van. – forgattam meg a szemem. – Jó fej, kedves, aranyos. – soroltam unottan, ahogy azt apa elvárta tőlem. – Most örülsz apa? – nevettem.

- Helyes gyerek ugye?

- Leteszlek, kaját csinálok. – kerestem gyorsan egy kibúvót. Nem akarok arról áradozni, hogy Liam milyen cuki pasi. Nem az én stílusom.

- Ha hazamentem ki leszel faggatva. Mire hazaérek – kezdett bele.

- Apa. Ne nézzél már egy 17 éves szajhának, aki mindenkivel ágyba dől. – fordítottam komolyra a szót.

- Tudod, hogy nem nézlek annak, csak a te korosztályod már intenzív nemi életet él. – kezdett bele az oktatásba.

- Apa. – mondtam idegesen.

- Jól van. Abba hagytam. Szeretlek. Szia. – ezzel le is tette. Szemet forgatva raktam le magam mellé a telefont, majd folytattam, amit elkezdtem. Megfordultam, hogy elővegyek egy poharat. Egy hatalmasat sikítottam, majd a kezem elé téve a kezem, próbáltam magam lenyugtatni, ugyanis Liam ott ült a pulton, és engem nézett vigyorogva. Mikor megijedtem, hangosan röhögni kezdett.

- Tudod, ez kicsit sem vicces. – dörömbölt a szívem.

- Bocsi kicsi. – nevetett.

- Nem kezd te is a kicsizést. Az a 167 centi nem is olyan kicsi. – tettem keresztbe a kezem, melyen az előttem lévő ismét jót szórakozott. Egy kis idő után leesett, hogy ha Liam itt ült egész végig, akkor hallotta, hogy apa róla kérdezget. Basszus.. – Liam.. Te… mióta ülsz itt? – próbáltam nyugodtan beszélni és nem pánikba esni.

- Hát tudod. – szállt le a pultról, majd közelebb jött. 2 lépést tudtam hátrálni, majd a hűtőnek ütköztem. Liam jött utánam, miközben szemét le nem vette rólam. – Ha a telefonbeszélgetésre célzol Dan-el, nem hallottam semmit. – kacsintott. Tudtam, hogy mindent hallott. Arcomat elöntötte a forróság annak ellenére, hogy a hűtő elképesztően hideg volt. Liam azt látván, hogy eléggé zavarba hozott, megfogta a kezem, és magához húzva megölelt. Ellenkezni? Ezt a szót mostanában kitöröltem a szótáramból. Képtelen voltam rá. Idilli kis hangulatunkat nyöszörgés zavarta meg. Liam elhúzódott, majd a szemembe nézett.

- Úgy látszik, jön a másnapos társaság. – nyomott egy puszit az arcomra. Pirulás? Miért ne..

- Széthasad a fejem. – nyöszörgött Louis.

- Akkor én mit mondjak? – reagált rá Harry.

- Sziasztok, alkoholisták. – ugrottam ki eléjük. Meglepődve néztek végig rajtam.

- Te hogy-hogy nem vagy ilyen? – hunyorgott Roxi.

- Mert tudtam, hogy hol kell abbahagynom az ivást. – közelebb léptem egy lépést. – Veletek ellentétben. – kacsintottam. A reagálás csak egy fájdalmas nyöszörgés volt. Mikor mindenki leért leültek a kanapéra és ott szenvedtek tovább nyilvánosan.

- Bevettétek a gyógyszert? – állt eléjük Liam. Csak bólogattak.

- Liam. Te sem ittál? – kérdezte Liamtől Zayn.

- De. Csak nem rúgtam be, és józan maradtam. – válaszolt egyszerűen.

- Mit csináltatok ti az este Debbyvel? Egyikőtök sincs becsípve és felhőtlenül boldogak vagytok. Ez nekem gyanús. – kezdte el a filozofálgatást Louis. Hangosan kiabáltam ki a konyhából.

- Semmi olyat, ami rád tartozna drága Louis. – nevettem.

- Ha józan leszek, kiderítem. Nem szeretnék kis unokát Liam!

- Louis. – szóltam ki fenyegetően.

- Jó, jó. Megadom magam, csak ne lőjetek! – tette fel a kezét védekezően..