13.rész

                                                            ~ Pillanat ~

Délután 3-4 óra fele, már úgy ahogy magukhoz tértek a többiek is, a fejük sem fájt már, egy csomót hülyéskedtek.

- Éhes vagyok. – tette a hasára a kezét Niall.

- Én is. – nyavalygott Louis.

- Deb istenien főz. – nézett rám Roxi.

- Debby.. Nem akarsz összeütni valamit? – nézett rám a társaság kiskutya szemekkel.

- Csak mert annyira jó szívem van. – álltam fel mosolyogva. – Apropó.. mit szeretnétek enni? – fordultam vissza.

- Valami csirkét – vágta rá Liam.

- Répa tortát. – ábrándozott Louis.

- Ebben a sorrendben. – kacsintott rám Zayn.

- Most komolyan még tortát is sütögessek? – kérdeztem.

- Tedd meg értem. – rebegtette Louis a szempilláit.

- Ne szokj hozzá. – nevettem, mire ő diadalittasan felemelte a kezét. Bementem a konyhába, majd a mélyhűtőhöz léptem, és kivettem, 2kg szeletelt csirkemellet. Megfűszereztem a szeleteket, majd vettem elő egy serpenyőt megtöltöttem olajjal a tűzhelyre raktam, és kisütöttem benne a húst. Utána találtam egy kis barackbefőttet és ráraktam a húsra, majd sajtot szórtam rá és betoltam a sütőbe. Mikor megolvadt a sajt kiszedtem, és főztem rizst. Mikor az is kész lett, elkönyveltem magamban, hogy ügyes vagyok. Ínycsiklandóan nézett ki. Már csak a répa torta hiányzott. Fogalmam sem volt, hogyan kell csinálni, ezért telefonos segítséget kérve, felhívtam anyát. Elrészletezte mit kell csinálnom, miközben én egy papírra jegyzeteltem. Egy másfél óra múlva a vacsi készen volt. Elővettem 7 tányért, majd gondosan kiszedtem rá.

- Valaki segítene nekem? – kiabáltam ki. Nem telt el 2 másodperc már mindenki mögöttem állt.

- Úr isten. Ez fantasztikusan néz ki. – csillogott Zayn szeme. Megfogtak 1-1 tányért, majd kivitték az asztalhoz, és leülve falatoztak. Látni kellett volna az arcukat. Csak úgy tömték a fejüket. Mikor elfogyott, felszeltem a tortát, majd eléjük pakoltam. Louis elégedetten sóhajtott egyet. Mikor végeztek, leszedtem az asztalt, és bepakoltam mindent a mosogatóba. A többiek felálltak, majd utánam sétáltak. Louis mögém jött és nyomott egy puszit az arcomra.

 - Te vagy az én istennőm! – vigyorgott.

- Köszönöm Louis. – nevettem. Sorra kaptam mindenkitől egy puszit, majd kisétáltak a nappaliba. Én addig elmosogattam. A vízbe keresgéltem a kanalat, mikor éles fájdalom hasította végig az ujjam.

- Áhh, basszus. – szisszentem fel hangosan, majd kikaptam a kezem.

- Mit csináltál? – pattant fel a kis társaság.

- Csak megvágtam magam. – próbáltam nem vérző ujjamra nézni. A vér látványától rosszul vagyok. – Roxi, tudnál jönni? – kértem egyre rosszabb állapotban. Egy csöpp vértől is képes vagyok elájulni. Volt már rá példa. Kirohant, mert tudott erről az egészről. A fiúk is követték.

- Hol vannak a sebtapaszok? – nézett rám.

- Legfelső polc a sarokban. – mondtam.

- Ne nézz le oké? Nehogy rosszul legyél itt nekem.

- Megpróbálom. – erőltettem magamra egy mosolyt.

- Gondolj mezőn ugrándozó répákra, akik vigyorognak. – adta az ötletet Louis. Roxi gyorsan kapta el a kezem, és bekötözte a sebet.

- Ezt elég szépen megvágtad. – tanulmányozta.

- Csak kösd be, mielőtt ájultan fogok előtted feküdni. – sürgettem.

- Ennyire nem bírod a vért? – nézett rám aggódva Niall.

- Soha nem bírtam. Már ha egy picit látok meg is elájulok. – mosolyogtam, miközben Roxi végzett velem..

Miután elvégeztem a teendőket, kimentem kicsit a levegőre, hogy gondolkozzak. Nem gondoltam, hogy társaságom lesz, de egy 5 perc után lépteket hallottam. Mikor felnéztem Harryt pillantottam meg. Arcáról bűntudat sütött. Nem tetszett ez nekem..

- Zavarok? – nézett rám. Megráztam a fejem, majd megveregettem magam mellett a helyet. Leült, és a kezét kezdte el tördelni.

- Harry. Mi a baj? – vetettem fel a kérdést.

- Bocsi, hogy az este rád másztam. Nem akartam, csak be voltam állva. – magyarázkodott.

- Nem haragszom. – mosolyogtam, majd megöleltem.

- Azért nem mondom, hogy nem élveztem. – röhögött.

- Harry. Ne rontsd el a pillanatot. – borzoltam össze a haját..