14.rész

                                                ~ Érzelmi zsákutca ~

Este 8 óra volt.. Az egész napom arra ment el, hogy főzőcskéztem, apával és anyával beszéltem telefonon. Este 8kor kimerülten zuhantam be a nappaliban lévő kanapéra. A többiek a medencében voltak, jól szórakoztak. Nem volt kedvem kimenni, inkább Tv-ztem egyedül. Pár perc múlva, viszont társaságom is akadt, ugyanis bejöttek. Mondanom sem kell, hogy ennyi félmeztelen kockás hasú srác mellett kivert a víz.

- Játszunk őszinteség játékot. – vetette fel Louis. Valahogy az ő agyából pattannak ki az ilyen ötletek.

- Az milyen? – kérdeztem.

- Sorban felteszünk neked 6 kérdést, aztán te is feltehetsz nekünk egyet-egyet. És ez így megy végig. – remek.. Nem tudtam jó ötlet e, hiszen, mégis csak fiúból vannak.

- Ki kezd? – ültem fel.

- Mi, és tőled kérdezünk. – húzogatta a szemöldökét Niall. Körbeültünk, hátamat a kanapénak támasztottam, lábamat pedig felhúztam magam elé.

- Hány évesen volt az első csókod? – jött a kérdés Zayntől.

- Hát. – vakartam meg a tarkóm. – Igazi csók, vagy csak szájra puszi?

- Csók. – mosolygott.

- 9 vagy 10. Nem tudom pontosan.

- Szűz vagy még? – kérdezte Harry. Tőle valahogy ilyesmire számítottam. A körülöttem lévők idegesítően mosolyogva bámultak rám. Tudtam, hogy zavarba akarnak hozni. Ez elől akartam megmenteni magam.

- Nem. – válaszoltam, miközben le nem vettem a szemem Harryről. A válasz egy ’húú’ volt. Megforgattam a szemem, majd Louisra néztem.

- Mi tetszik bennünk? Sorold. – húzta fel az orrát, akár egy vadmacska. Nevettem egyet, majd végig néztem rajtuk.

- Niall haja, Zayn mosolya, Louis szeme, Harry haja, Liam teste. – annyira éreztem, hogy azonnal elönt a pír, ezért másra koncentráltam, hogy ez ne valósulhasson meg.

- Melyikünk tetszik neked a legjobban? – kacsintott rám Niall. Na, igen. Ennyit arról, hogy nem pirulok el.

- Egyikőtök sem tetszik. – hazudtam, majd jobban megnéztem őket. Niall túl szőke, Louis csak haver, Zayn Roxié, Harry jól néz ki, Liam pedig.. Liam.

- Milyen számodra az ideális pasi? – kérdezte Liam, miközben pillantásával fogva tartott. Teljesen készen voltam. Mi történt velem? Nem szoktam idegenekbe belezúgni. Nem is zúgtam bele! Ez csak pillanatnyi fellángolás. Igen, biztosan.

- Legyen kedves, aranyos, vicces. Lehessen vele komoly dolgokról beszélni, ugyanakkor a hülyeségre is vevő legyen. Ja, és legyen türelmes. Eléggé kiakasztó tudok néha lenni. – soroltam. Harry az ujján számolta, hogy minden megvan benne. – És ne legyen egy perverz állat. – tettem hozzá csak Harrynek. A többiek persze nevetni kezdtek.

- Mi volt tegnap este? Mit csináltatok idelent Liammel, míg mi aludtunk? – jött barátosnémtól a kérdés. Most legszívesebben leöltem volna, de úgy döntöttem, nem muszáj nekik mindenről tudniuk.

- Miután felvittünk titeket a szobába, leültünk ide. – mutattam a kanapéra. – és dedósoknak való meséket néztünk addig még be nem aludtunk.

- És. – kezdte volna, de szavába vágtam.

- Egy kérdésed van szivi. – kacsintottam rá. Erre keresztbe tette a kezét és durcásan nézett rám.

- Én jövök. – csaptam össze a kezem. – Na, szóval. Nektek mi tetszik bennem? – fordultam a fiúkhoz. – Roxi, neked pedig az, hogy ki tetszik a legjobban a bandából? – össze akartam hozni őket. Szép pár lennének. Zaynek a szemem, Louisnak a humorom, Niallnek a hajam, Harrynek a testem(megint perverzkedett)..

- Minden. – adta az egyszerű választ Liam. Mondanom sem kell, lehidaltam. Teljesen készen voltam. Roxi válaszéra mér figyelni se tudtam. Csak Liamet néztem, aki állta a pillantásomat. Debby, ne őrülj meg, ez csak egy fellángolás. Neked nem is az eseted Liam. Ő egy szupersztár. Emlékezz arra, hogy a sztárok felfuvalkodott hólyagok. – mondtam a belső énem. Dehogy felfuvalkodott. Csak rá kell nézni. Egy cuki pasi, aranyos, kedves, foglalkozik veled, és a felsőteste elképesztő. – mondta a belső énem másik fele. Teljesen szappanoperába illő volt a bennem lévő kavalkád, ahogy a szívem és az agyam veszekszik egymással. Tudtam, hogy ha most azonnal nem terelem el a gondolataimat bekövetkezik a legrosszabb dolog. Gyorsan felálltam, majd a fürdő felé vettem az irányt.

- Mi a baj Deb? – aggódott Roxi.

- Mindjárt jövök. – hadartam. Az ajtót becsuktam magam mögött, majd hideg vizet engedtem a csapból. Megmostam az arcom, és két kézzel a csap szélére támaszkodva néztem, ahogy lefolyik a lefolyón. Felemeltem a fejem, ahol a tükörképemmel találtam szembe magam. Arcomról csurgott a víz, de nem érdekelt. „Minden, minden” – ez az egy szó csengett a fülemben. Utáltam, hogy lányból vagyok. Pedig, eddig soha nem szerettem bele senkibe ennyi idő után. Nem! Liambe se szerettem bele. Idegesen töröltem meg az arcom, majd vettem egy nagy levegőt és kimentem a többiekhez. Túl nagy volt a csend, nem tetszett.

- Mi volt a baj? – fürkészte a pillantásom Louis.

- Semmi, de én most lefekszem oké? Jó éjt. – hadartam, és a szobám felé vettem az irányt. Miért éreztem, hogy sírhatnékom van? Ahogy a lépcsőn mentem felfele, szemem sarkából megindulva gördült le egy könnycsepp. Durván töröltem le.. a sírás a gyengeség jele, és én nem vagyok az. Reggelre kiheverem ezt az érzelmi zsákutcát..