16.rész

                                                            ~ Szeretem ~

Átvettem a fürdőruhámat, majd megvártam míg Roxi is hasonlóan tesz. A fiúk addig átszaladtak hozzájuk, hogy ők is átöltözzenek. Mikor végeztem egy törülközőt csavartam magam köré, és lesétáltam a nappaliba, ahol még senki nem volt. Roxival az oldalamon gyalogoltam le a lépcsőn. A helyiség gyönyörű volt. Ki volt világítva, másrészt egy egyfajta romantikus homályos lepel is lefedte az egészet.

Debby bikini.

Roxi bikini.

- Szerintem én bemegyek. – csavarta ki magát Roxi a törölközőből, majd ledobta azt a székre, és besétált. – Úristen. – dermedt le. – Ez, hideg. – nevetett vacogva.

- Menj bele gyorsan, úgy nem fogod érezni. – nevettem. Megpróbálkozott pár lépéssel, teste tiszta libabőr lett, a foga pedig vacogott. Ekkor érkeztek meg a fiúk. Ahogy meglátták Roxit nevetni kezdtek.

- Ez nem vicces. Csak hideg. – vacogott.

- Akkor fázzunk együtt. – futott felé Zayn, felkapta az ölébe, majd beugrott vele a jéghideg vízbe. Őket fűtötte a szerelem, csak kicsit fáztak. A fiúk is követték őket, jókat nevettem Louis fején, aki enyhén fagyott szarrá.

- Te nem jössz? – nézett rám Liam.

- Inkább kihagyom. Nem akarok megfagyni. – mosolyogtam, majd nekidőltem az oszlopnak.

- Gyere már. – nézett rám kiskutya szemekkel.

- Ha megfázok, a te hibád lesz Liam. – fenyegettem meg a mutató ujjammal, majd elindultam a medence felé. Az első lépésnél azt hittem rosszul leszek, annyira hideg volt a víz. Mikor a többiek meglátták a próbálkozásom, röhögve figyeltek. Ők már nem fáztak, megszokták. A köldökömig írt a víz, mikor a lábamat már nem éreztem.

- Nem hiszem, hogy ez túl egészséges. – vacogtam.

- Ha bejönnél gyorsan, túl lennél rajta. – kacsintott rám Louis.

- Ide fagytam. – nevettem.

- Várj, segítek. – úszott hozzám közel Harry.

- Harry. Ne gyere közelebb. Harry. – próbáltam védekezni, de ekkor két kéz a derekam köré kulcsolódott, és berántott a vízbe. Eléggé rosszul esett a hirtelen hideg víz. Mikor feljöttem gyűlölködő pillantást vetettem az éppen röhögő Harryre.

- Kö-köcsög vagy. – vacogtam, majd odaúsztam a legszéléhez az egésznek. Összefontam a kezem magam előtt, és úgy próbáltam kicsit melegedni. A többiek ugráltak a széléről és jókat nevetgéltek. Én ott vacogtam egyedül. Egyszer csak Liam úszott oda hozzám. Arca nagyon aranyos volt, megállíthatatlanul mosolygott. Nem szólt semmit, csak kezemet széthámozta, és magához húzott. Kicsit sem ellenkeztem.. ahogy meztelen felsőteste az enyémhez nyomódott, fura bizsergést éreztem a gyomromban. Nekidöntött a medence sarkának, állát pedig vállamba fúrta. Én kezemet átfontam nyaka körül és úgy húztam magamhoz. Szívverése egyenletes volt, az enyémről viszont nem lehetett ugyanezt elmondani. Őrülten kalimpált, kitörni készült. Valószínűleg észrevehette, mivel elhúzódott, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Jobb már? – nézte a számat megállíthatatlanul.

- Sokkal. – követtem példáját. Derekamat kezdte el simogatni, mely, e folyamat után libabőrös lett. Szememet fogva tartotta, egy pillanatra sem engedte el. Gyönyörű barna szemei csillogtak, száján mosoly. Kezdtem zavarba jönni, ezért megfogtam a tarkóját és magamhoz húztam. Egy halk kuncogás hagyta el a száját, majd homlokát vállamon pihentette.

- El kell mondanom neked valamit. – motyogta a vállamba.

- Hallgatlak. – mosolyogtam. Kicsit elhúzódott, majd kezét hasamra téve pihentette. Végignézett rajtam, aztán ismét szemembe bambult. A következő pillanatban, arcomra nyomott egy puszit.

- Semmi. – rázta a fejét. – De szerintem menjünk ki, ha nem akarsz megfázni. – fogta meg a kezem.

- Tudod, szívesen kimennék, de nem tudok elmenni a lépcsőig. Idefagytam. – vigyorogtam kínosan. Megforgatta szemét, majd kezét átkulcsolta a derekamon és egy egyszerű mozdulattal kitette a medence szélére, majd mellém ült, felállt, és a kezét nyújtotta. Miután felsegített, egy törölközőt tette a hátamra, és kifelé kezdett irányítani.

- Azért védekezzetek. – kiabált utánunk Louis.

- Én is szeretlek Louis. – mondtam, rám se nézve. Gyorsan felbaktattunk a lépcsőn, majd a szobámig meg se álltunk. Ott gyorsan bemásztam az ágyba, és nyakig betakaróztam. Liam eltűnt, a konyhába csinált valamit. Én addig paplanba bugyolálva vacogtam. Hiába volt bekapcsolva a fűtés, fáztam. Liam egy 5 perc után egy bögrével tért vissza. A kezembe nyomta majd lefeküdt mellém, könyökén támasztotta magát.

- Ez majd felmelegít. – adta a kezembe a gőzölgő itallal teli bögrét. Mikor belekóstoltam, rájöttem, hogy forró csoki. Beleittam.. a testemet átjárta a melegség, de ez kevés volt.

- Te kérsz? – néztem rá mosolyogva.

- Ha nem bánod. – kacsintott rám. A kezébe adtam, és megvártam, míg megissza. Nem tudom miért, de Liam-ben nagyon megbízok. Az elejétől fogva megbíztam. Sokat beszélgettünk még utána. Az idő már nagyon későre járt, kezdtem elálmosodni. A hideg nem szűnt meg bennem.

- Még mindig fázol? – simított végig a karomon.

- Eléggé. – húztam magam összébb. Volt ötletem, hogy melegedhetnék fel, de nem mertem felvetni. – Liam. – szólaltam meg egy kis idő után. – Tudom, hogy nem ismersz, de.. – hallgattam el. Hogy fogalmazzam meg?! – Te nem fázol, és.. – dadogtam. Ez elég kínos helyzet. Meglepetésemre, ujját a számra tette, majd óvatosan húzta le, ajkaimat ezzel végigsimítva. Kihúzta a takarót, majd befeküdt mellém, és közel húzott magához. Kicsit fura helyzet lehetett. Én egy bikiniben, rajta meg egy hosszított alsó. Fejemet mellkasába fúrtam, ő pedig fejét fejemre hajtotta. Kezével az arcomat simogatta. Ez volt a második, hogy Liam karjai között nyomott el az álom…

                                                                 ~ Liam ~

Befeküdtem mellé. Arcát mellkasomba fúrta, én pedig arcát simogatva néztem, ahogy szépen lassan elnyomja az álom. A mellettem lévő kis lámpát lekapcsoltam, majd néztem, ahogy légzése megnyúlik, ezzel azt jelezve, hogy elaludt. Mellkasa szabályosan mozgott le és fel. Egyre közelebb húzódott hozzám, amit én egyáltalán nem bántam. Nem tudom mi ütött belém, de azt éreztem, hogy Deb nélkül nem vagyok önmagam. Mikor mellettem van, boldog vagyok. Érintésétől kiráz a hideg. Mosolya elbűvölő, szemei gyönyörűen csillognak. Alakja pedig.. most se hiszem el, hogy egy melltartóban és bugyiban fekszik mellettem. Meg kéne fogadnom Louis tanácsát. El kéne mondanom neki, mit érzek. Az előbb már próbálkoztam, de amint szemeimbe nézett, megbénultam. De mi lesz, ha ő nem így érez? Nem akarom ezzel elrontani a barátságunkat.. ahhoz nekem túl fontos. Alig ismerem egy hete, de érzem, hogy szeretném megkapni. Kisajátítani saját magamnak. Megcsókolni, érezni egész lényét. Mi van velem? Szerelmes lettem?..

                                                               ~ Debby ~

Reggel arra keltem, hogy egyedül vagyok, pedig Liam karjaiban aludtam el. Gyorsan felöltöztem, fogat mostam, és lementem a már nappaliban lévőkhöz. Louis éppen táncolt. Liamre néztem, aki viszonozta pillantásom. Arcáról félelem tükröződött, amit nagyon nem értettem. Mikor Louis meglátott, elkapott és ugrálni kezdett velem. Liamre tévedt a pillantásom, aki szomorúan hajtotta le a fejét. Odasétáltam hozzá, és letérdeltem mellé.

- Mi a baj? – simogattam meg a vállát.

- Nem merem elmondani. – harapott alsó ajkába. Rossz előérzetem támadt, melyet próbáltam elhessegetni.

- A többiek tudják? – kérdeztem fájdalmasan. Egy óvatost bólintott, majd tovább rágcsálta alsó ajkát.

- Csaj? – nyögtem ki. Nem akartam a választ hallani, csak eltűnni gyorsan.

- Igen. – hajtotta le a fejét. A szívem egy hatalmasat szúrt, majd szemem megtelt könnyel.

- Bocsi, de most megyek. – álltam fel gyorsan mellőle. Szinte futva mentem el a lépcsőig, majd a fokokat kettesével szelve rohantam be a szobámhoz tartozó fürdőbe. Az ajtót becsaptam, és sírva rogytam össze a sarokban. Miért Liam? Miért tetted ezt velem? Miért hagytad, hogy beléd szeressek?! Igen, beléd szerettem. Ha tetszik valaki, miért közeledtél felém? Fuldokolva zokogtam, mikor az ajtóm kicsapódott és Louis jött be rajta. Azonnal leguggolt hozzám és átölelt.

- Csss.. – csitítgatott. – Mi történt?

- Li-Liam. – szipogtam.

- Ne sírj Deb. – húzott magához. Vállába fúrtam a fejem, és úgy zokogtam tovább.

- Beleszerettem Louis. Mert annyira hülye vagyok. – fuldokoltam.

- Dehogy vagy hülye. Miért nem mondod el neki?

- Nem lehet Louis. Nem vagyok rá képes. Nem tudok a közelében megszólalni. – sírtam. Nem tudott mi ütött belém. Liam szerelmes, na és? Ez engem miért ráz meg? Hiszen, nem ismerem.  Ő egy sztár, akit sok kis picsa vesz körbe..

Egy sztár, aki az első pillanattól kezdve foglalkozott velem. Akinek fontos voltam. Akivel szerettem lenni. Akibe beleszerettem..