19.rész

                                                           ~ Tori Boster ~

- Elraktál mindent? – kérdeztem apát, aki éppen a telefonján SMS-ezett valakivel.

- Nagyon remélem. – nézett rám.

- Mikor indul a géped? – az órájára nézett.

- 10 perc múlva. Úristen, sietnem kell. – kapta fel a bőröndjét. Odajött és megpuszilta az arcomat. – Vigyázz magadra kincsem. Ha a srácok szemtelenek, nyugodtan rakd ki őket.

- Hé. – állt fel Louis.

- Nagyon szeretlek, majd beszélünk. – folytatta nem is foglalkozva a durrogó társasággal.

- Én is. De most menj. Lekésed a géped. – mosolyogtam. Kikísértem, majd megvártam, míg elhajt. Egy hónapig megint nem fogom látni. Lassan sétáltam be a házba, majd levágódtam a kanapéra, és a többiekre néztem.

- Annyira örülök, hogy a régi vagy. – szólalt meg Roxi.

- Régi? – mosolyogtam.

- Egy őrült, néha idegbeteg, szeretni való csaj. – sorolta.

- Aki istenien főz. Nem akarsz csinálni valamit? – csillogott Niall szeme.

- Niall, mikor ettél utoljára? – nevettem, és velem együtt mindenki.

- Egy órája. Az sok idő. – tette keresztbe a kezét.

- Mit szeretnél enni? – álltam fel.

- Lasagne. – fogta meg a hasát. Megforgattam a szemem, majd kisétáltam a konyhába. Szerencsére minden hozzávaló meg volt, ezért nekiláttam a sütögetésnek. Egy óra múlva finom illat járta be a szobát, általam. Kiraktam tányérra, majd kivittem az éhes bagázsnak.

Öröm volt nézni, hogy ízlik nekik. Liam mellettem ült, és megfogta a kezem az asztal alatt. A többiek még mindig nem tudták, hogy együtt vagyunk. A telefonom csörögni kezdett. Megtöröltem a kezem, majd felkaptam.

- Igen? – szóltam bele.

- Debby Thorel? – kérdezte egy lány.

- Igen én vagyok. – a körülöttem ülők kíváncsian figyeltek.

- Szia, én Tori Boster vagyok.

- Miben segíthetek? – Akaratom ellenére is elmosolyodtam, ahogy a srácok feszülten figyeltek. Édesek voltak.

- Azért kerestelek fel, mivel hallottam, hogy nagyon szeretsz táncolni. Utánad néztem kicsit, és örömmel láttam, hogy rengeteg versenyen szerepeltél már, és első is lettél. Nagyon megtetszett a munkád, ahogy táncolsz, és szeretném, ha csatlakoznál a tánccsapatunkhoz. – mesélte. Nagyon meglepődtem, hiszen már 1 éve abbahagytam a táncolást.

- Már nem táncolok. 1 éve abbahagytam. – rágtam alsó ajkam.

- Komolyan? Nincs kedved elkezdeni? Egy ilyen tehetségnek, mint neked, vétek lenne abbahagyni. Nem lehetne ezt személyesen megbeszélni?

- Megadom a címem, és akkor ma 4 órakor?

- Ott leszek. Gondolt át. – mondta, mikor lediktáltam neki a címet.

- Át fogom. Szia. – tettem le. A telefont az asztalra raktam, majd egy hangos fújtatással tenyerembe helyeztem a homlokom, és az asztalt kezdtem el nézni.

- Minden rendben? – simított végig Liam a hátamon.

- Aha. – mosolyogtam. – Csak.. – itt Roxira néztem. – Szeretnének bevenni egy tánccsapatba.

- Az nagyon jó. Imádtam nézni, ahogy táncolsz. Soha nem értettem miért hagytad abba. – mondta.

- Te táncoltál? – húzódott mosolyra Harry szája.

- 8 éves korától táncolt. De tavaly abbahagyta. – válaszolt helyettem is Roxi. – Rengeteg versenyen volt, és mindent meg is nyert.. – mesélte, talán túl lelkesen.

- Azért ne túlozz. – nevettem.

- Fel van véve az egész, szóval, ha akarod, megmutathatom. – hunyorgott felém.

- Én látni akarom! – ugrott fel Louis. A többiek helyeselve foglaltak helyet a kanapén, míg Roxi kereste a CD-ket, amire ki lett írva. Kimentem a konyhába, hogy gyorsan elmosogassak. Éppen végeztem, mikor két erős kéz ölelt át hátulról, majd nyomott egy puszit a nyakamra. Megfordultam, és mosolyogva adtam egy puszit Liam szájára.

- Rossz, hogy nem ölelhetlek, vagy csókolhatlak meg a többiek előtt. – suttogta.

- Elmondjuk? – mosolyogtam.

- Ha nem szeretnéd, nem muszáj.

- Szeretném. – néztem szemeibe, melyek most is megállíthatatlanul csillogtak.

- Megvan. – kiáltott Roxi.

- Na, remek. – forgattam meg a szemem.

- Nem tudtam, hogy még táncban is jó vagy. – mosolygott Liam, miközben számat nézte.

- Mert miben még? – kacérkodtam.

- Mindenben. – adott egy hosszú puszit. Mikor elváltak ajkaink, kimentünk a nappaliba, ráadásul kéz a kézben. Eleinte senkinek nem tűnt fel, de mikor Louis meglátta, szó szerint lányos hangon, sikítva ugrott fel. Nevetni kezdtem, ahogyan Liam is.

- Ti, együtt? – kérdezte Roxi 100 wattos mosolyával. Bólintottam egyet, majd Liamre néztem. Miután ki lettünk faggatva, hogy hogyan jöttünk össze, és minden kis részletet elmondtam, beindították a felvételt. Összeszorult a gyomrom, mivel nem mostanában néztem vissza ezeket. Körülnéztem a kis társaságon. Mindenki boldog volt, kivétel egy ember. Az ő arcáról sütött a fájdalom..