20.rész

                                                               ~ Érzés(ek) ~

Nagyon jó érzés fogott el, miközben a videókat néztem. Boldog volt az arcom, látszott, hogy élvezem amit csinálok. Liam ölében ülve néztem végig az összeset. A végén egy csomó dicséretet, és megdorgálást kaptam, hogy miért hagytam abba. Nem tudom, magam sem. Meguntam.. vagy.. más miatt? Nem emlékszem már rá pontosan.. Az idő fél4 körül mozgott, mikor kimentem kicsit a levegőre. Egy dolgon agyaltam. Mi a baja Harrynek? Miért szomorú? Szóltam neki, hogy jöjjön ki egy kicsit. Látszólag nem volt hozzá túl sok kedve, de kijött.

- Harry, mi a baj? – néztem rá.

- Semmi. – sütötte le a szemét.

- Ne hazudj. Látom.. Tudod, hogy nekem elmondhatod. – mosolyogtam.

- Még akkor is, ha veled kapcsolatos? – emelte fel tekintetét. Eléggé meglepődtem, de bólintottam. – Üljünk le. Nem akarom, hogy behallatszódjon. – mutatott a kert végében lévő padra.

- Na? – kérdeztem, mikor már egymással szemben ültünk, a háztól messze.

- Nekem, nehéz erről beszélni. Félek, hogy emiatt hozzám se szólsz majd többet. – tördelte a kezét.

- Ilyennek ismersz? – mosolyogtam. Valószínűleg kicsit felbátoríthattam, mert beszélni kezdett.

- Én nem vagyok semminek az elrontója, és persze örülök neked meg Liamnek.. – rizsázott.

- A lényeg?

- Nem tudom, mi van velem, de azt hiszem beléd szerettem. – fúrta pillantását az enyémbe. Sokk hatása alá kerítettek ezek a szavak. Nem gondoltam volna. Most erre mit mondjak?

- Harry, én..

- Tudom.. Liamet szereted. És megértem. – mosolygott.

- De ugye nem haragszol?

- Dehogy haragszok.

- Köszönöm. – öleltem meg. Valójában utáltam másnak fájdalmat okozni. Találnom kell Harrynek egy barátnőt. Nem szeretném, hogy szenvedjen. – Majd eljön neked is az igazi. – toltam el kicsit magamtól.

- Nagyon remélem. – nevetett. Visszasétáltunk a házba, mivel Tori nemsokára megérkezik. Idegesen vártam, nem tudtam, mit akarok. Pontban 4kor csöngettek az ajtón. Gyorsan felpattantam, sóhajtottam egyet, majd kinyitottam. Egy szőkésbarna hajú lány állt előttem, akkora volt, mint én. Szeme kiemelve feketével, mosolya pedig aranyos. Látszatra az én korosztályom.

- Szia. Tori vagyok. – nyújtotta a kezét.

- Szia. Én meg Debby. – viszonoztam mozdulatát, majd betessékeltem az ajtón. Mellette mentem be a nappaliba, ahol a fiúk és Roxi vártak.

- Sziasztok. – köszönt mosolyogva. Miután viszonozták köszönését, bemutattam őket egymásnak. Kiültünk a napágyakra, hogy tudjunk kicsit négyszemközt beszélgetni.

- Gyönyörű házatok van. – mosolygott.

- Köszi. – viszonoztam.

- Miért hagytad abba a táncot? – nézett rám.

- Nem tudom. Már nem emlékszek.

- Láttam a videókat, és nagyon elképesztően táncolsz. Azért jöttem, mivel van egy kis tánccsapatom. Szeretném, ha belépnél. Versenyeken indulnánk, és söpörnénk. – bokszolt viccesen a vállamba. Nagyon jó fej lány volt, első látásra megszerettem. Egy hullámhosszon voltunk, hasonló volt a stílusunk is. Egy órája beszélgettünk, mikor csörgött a telefonja, és mennie kellett.

- Amúgy. – fordult vissza felém. – Te a One Directionös srácokkal laksz együtt? – húzta fel a szemöldökét.

- Nem. A szomszédban laknak. – nevettem, mire ő bólogatott.

- Köztünk maradjon, de Harry iszonyat cuki pasi. – suttogta.

- Bejön? – csillant fel a szemem.

- Viccelsz? Jó hogy. – mosolygott. Az ajtóban felém fordult. – Eljössz a holnapi próbára? Megnéznénk, hogy mit tudsz, megismerkednél a srácokkal, és majd eldöntöd, hogy akarod vagy sem.

- Hova és hányra? – tettem fel a lényegre törő kérdést. Elmondta a címet, és az időpontot, megadta a számát, majd elment. Boldogan sétáltam vissza a többiekhez. Liam mellett álltam meg, miközben bámultam magam elé.

- Elmész? – nézett fel rám barátom.

- El.. Nem tudom mi lesz, de el. – motyogtam.

- Biztos jó lesz. – húzott az ölébe, majd nyomott egy puszit a számra.

- Harry. – néztem göndörke felé. – Holnap nem akarsz eljönni velem a próbára? – mosolyogtam. Még mielőtt Liam szóvá tette volna, a füléhez hajoltam. – Torinak nagyon bejön. – suttogtam, mire a száján egy megkönnyebbült sóhaj hallatszott.

- Szívesen. – derült fel Harry arca.

                                                                     ~ Roxi ~

- Nincs kedved ma eljönni vacsizni? – nézett rám Zayn, azokkal a gyönyörű szemeivel.

- Van. – nyomtam egy puszit az arcára. Ő elment készülődni, én pedig legjobb barátnőmet hívtam segítségül. Nagy nehezen elszakítottam Liamtől, majd a szobámba mentünk. A hajamat szabadon hagytam, kivasaltam. Egy fekete-piros ruhát vettem fel, hozzá egy piros cipővel, és ugyanilyen színkombinációval ellátott sminket tettem magamra. Egy óra készülődés után, mindennel megvoltam.

.

- Aztán, nem huncutkodni este Liammel. – kacsintottam barátnőmre.

- Hülye. – forgatta meg a szemét. Elköszöntem tőle, majd a nappaliban várakozó Zaynhez sétáltam.

- Gyönyörű vagy. – suttogta a fülembe.

- Köszönöm. – pirultam el, pedig nem szoktam. Beültünk a nagy kocsiba, és a tengerpart felé vettük az irányt. Mikor kiszálltam a kocsiból, Zayn mögém állt.

- Csukd be a szemed. – mosolygott.

- Ha elesek.. – hunyorogtam.

- Vigyázok rád. – fúrta pillantását az enyémbe. Tudnék neki ellenállni? Becsuktam a szemem, majd vártam, hogy vezessen. Nem telt el egy kis idő, a talaj eltűnt alólam, és két erős kézben éreztem magam.

- Szólhattál volna. Ennyi hiányzott, hogy a füledbe sikítsak. – mutattam az ujjammal a mértéket, még mindig csukott szemmel. A válasz csak egy halk nevetés volt. Nem sétáltunk sokat, Zayn egy székre rakott le. Valószínűleg leülhetett velem szembe.

- Kinyithatod. – mondta. Hangjában volt némi izgalom. Amikor megpillantottam, hogy hol vagyunk, kicsit földbegyökerezett a lábam. A tengerparton voltunk. Csak mi, rajtunk kívül egy lélek se. A nap lemenőben volt. A homokban néhány kis gödör volt ásva, melyek világítottak. Gondolom, lámpát tettek vele. Az asztaltól egy 3-4 méterre, egy kis lepedőféleség volt leterítve, rajta pedig egy párna.

- Aszta. – ennyit bírtam kinyögni.

- Tetszik? – mosolygott.

- Az nem kifejezés. – lelkendeztem. A vacsi iszonyatosan finom volt. Miután ettünk, ittunk, jó sokat beszélgettünk, átmentünk a kis lepedőre, leültünk, hátunkat a párnáknak támasztva. Nem telt el sok idő, Zayn átkarolt, ezáltal teljesen magához húzva. – Nem gondoltam, hogy ilyen is tudsz lenni. – motyogtam, miközben a tenger csobogását hallgattuk.

- Milyen? – éreztem, hogy mosolyog.

- Romantikus. – válaszoltam. Egy kezével állam alá nyúlt, és egy vonalba emelte az arcával. Egy pár pillanatig csendben néztük egymást, aztán egy gyengéd csókot adott. Ez volt az első csókunk. A helyhez illő volt. Romantikus, és visszafogott. Az érzések kavarogtak bennem, szívem dörömbölt. Egy 20 másodperc után elhúzódott, majd megint elkapta pillantásomat.

- Ha akarok, nagyon is tudok romantikus lenni. – motyogta, majd egy hosszú puszit nyomott a számra. Fejemet vállára döntve néztük tovább a tengert. Hatalmas boldogság járt át…