22.rész

                                                  ~ Gyönyörű éjszaka ~

- Ezt hogy érted? – emelte fel államat, hogy szemembe tudjon nézni.

- Csak, olyan furcsa vagy. Vagyis, vagytok. – dünnyögtem.

- Hát, tudod. – kezdett el makogni. Megfogtam a csuklóját, és a szobám felé kezdtem húzni. Mikor már a kis helyiségben voltunk, becsuktam az ajtót, majd szépen lassan fordultam Liam felé.

- Liam. – emeltem rá pillantásom. Nagyon, nagyon, nagyon reménykedtem benne, hogy nem egy másik lány van a dologban. Azt, nem élném túl.

- Nem tudom, hogy mondjam el anélkül, hogy megbántsalak. – nézett rám fájdalmasan. Valahogy, éreztem. Ez csakis egy csaj lehet.

- Liam, miért csinálod ezt velem? – néztem rá, miközben hátráltam egy lépést.

- Te már tudod? – csodálkozott.

- Nem, nem tudtam. Csak sejtem. Hogy hívják? – éreztem, hogy a bőghetnék azonnal elkap, de még tartani akartam magamban. Csak egy picit!

                                                           ~ Liam ~

- Kit? – értetlenkedem. Kit hívnak, hogy? Nem értettem miről beszél.

- A csajt. – emelte fel rám a tekintetét. Láttam, hogy másodpercek választják el a sírástól.

- Te azt hiszed, hogy megcsaltalak? – a kérdésem hallatán, Debbyn értetlenség futott végig.

- Mert nem? – nyöszörgött.

- Jaj Deb, dehogy. – futottam oda hozzá, majd magamhoz öleltem. Egy megkönnyebbül sóhaj hagyta el a száját. – Soha nem tennék veled ilyet. – fogtam kezeim közé arcát, majd felhúztam az enyémhez egy vonalba. – Szeretlek. – mosolyogtam.

- Én is. – pityergett. Megcsókoltam, lassan, de annál érzelmesebben. Ezekkel a kis csókokkal tudtuk egymással tudatni, hogy szeretjük a másik felünket. – De ha nem csaltál meg, akkor mi a baj? – nézett fel rám. Az ágy felé kezdtem húzni; leültem, a hátamat az ágytámlának döntöttem, Debby-t pedig az ölembe húztam.

- Turnéra fogunk menni. – nyögtem ki. Összekulcsolt kezünket tanulmányoztam, és vártam a reakcióját.

- Mikor? – fúrta arcát a nyakamba.

- 2 hét múlva. Másfél hónapos turnénk lesz. – motyogtam.. Vagyis, inkább dörmögtem. Nem válaszolt semmit, csak kezét arcomra tette, és még jobban hozzám bújt, mint ha attól félne, hogy most azonnal itt hagyom. Pedig nagyon nem terveztem.

- Szeretlek. – motyogta.

- Én is szeretlek. – mosolyogtam, majd kicsit eltoltam magamtól, és megcsókoltam.

                                                ~ 13 nap múlva ~

Holnap mennek Liamék turnéra. Teljesen ki voltam készülve, mivel nagyon szerettem. Napról napra egyre jobban. Érintésétől kirázott a hideg, csókjaitól a mennyben éreztem magam. Most pedig, elmegy, elrepül.. Ha nem is örökre, de 6 hétre igen. Az rengeteg idő.

A tánccal folyamatosan haladtam, mondhatni, már profin ment. Torival, Bryan-el,Justin-al,Randy-vel,Willow-val,Tracy-vel, és Kym-el remek volt együtt „dolgozni”. Eleinte eléggé feszült voltam, de aztán hozzászoktam, és már jobbnál-jobb koreográfiákkal álltunk elő.

Este hamar le kellett feküdni, mivel holnap reggel 5-kor kell kelni. A repülő 7-kor indul a srácoknak, és 1 óra az út odáig. Rick fog elvinni minket, aki a fiúk testőre. Még soha nem találkoztam vele, majd most. Gyorsan letusoltam, és a már ágyban fekvő Liam mellé feküdtem.

- Hiányozni fogsz. – bújtam hozzá közel.

- Még itt vagyok. – mosolygott, és nyomott egy puszit a fejem búbjára.

- Tudom, de. Akkor is. Nem akarom az időt alvással elpocsékolni, mikor veled lehetnék. De ha nem alszol, kimerült leszek miattam, azt meg nem akarom. A rajongóid kettészednének miatta.

- Mit csináljunk? – emelkedett fölém. Nem mondtam semmit, csak egy apró puszit nyomtam a nyakára. Kirázta a hideg, és egy idegesítően tökéletes mosoly terült szét az arcán. Nyakam vonalát lepte el apró csókokkal, majd kezével a toppom alá nyúlt, és simogatni kezdte a hátamat. Szorosabban húzott magához, ajkait enyémre szorította, és szenvedélyes csókcsatába kezdtünk. Éreztem, hogy meg akarom tenni azt, amitől az utolsó fiúm óta rettegek. De most nem félek, hogy elhagynak. Érzem csókján, hogy szeret, és nem hagyna el. Érzem, hogy akar engem. Most elérkezett az a pont, ahol nem tudok uralkodni magamon. Liam életem legszebb estéjévé tette, a mait. Olyan boldog voltam, mint még soha. És ebben a pillanatban, nem számított semmi. Csak Liam és én. Mellkasára hajtottam fejem, és úgy aludtam el, hogy hajamat simogatva nyom egy puszit fejem búbjára.

Az éles zajra majdnem kiestem az ágyból, ellentétben Liam-el, aki a másik oldalára fordult és aludt tovább. Az órámat fél5-re állítottam be, mivel nekem több készülési idő kell. Mikor kiszálltam az ágyból rájöttem, hogy meztelen vagyok. Alsó ajkamba haraptam, mivel beugrottak az este emlékei. Az biztos, hogy ilyen estém még soha nem volt. Gyorsan kivettem a szekrényből egy rövidnadrágot, és egy denevér ujjú felsőt, majd a fürdőbe siettem. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam. Mikor ezzel megvoltam, bedugtam a hajszárítót, mely hangos búgással indult be. Rá nem sokkal Liam sétált be az ajtón, valószínűleg felébreszthettem. Nem bántam, mivel az idő is ott mozgott már, hogy készülődnie kell. Odasétált hozzám és egy aranyos mosollyal nyomott egy puszit az arcomra. Elpirultam, de folytattam, amit elkezdtem. A nap szépen lassan virradt fel, én pedig már puccba vágtam magam, indulásra készen voltam. Liamre kellett várnom még egy 5 percet, de aztán ős is csatlakozott hozzám.

- Szeretlek. – húzott fel álló helyzetbe. Lábujjhegyre emelkedtem, és megcsókoltam.

- Én is szeretlek. – mosolyogtam. Kezünket összekulcsoltuk, és úgy ballagtunk le a nappaliba, ahol a többiek álmos fejjel botorkáltak össze vissza.

- Úgy látszik, mi vagyunk a legfittebbek. – nevettem.

- Mivel szuper éjszakánk volt. – motyogta a fülembe. Éreztem, hogy elpirultam, de nem akartam Liam tudtára adni.

- Igen, az. – álltam a pillantását. Mosolyogva puszilt szájon.

Néztem, ahogy az emberek sorra búcsúznak el a szeretteiktől, nekem pedig összeszorult a szívem. Liam kezét fogva lépkedtem a nagy repülőtéren.

- Liam, nem félsz, hogy meglátnak? – mutattam összekulcsolt kezünkre.

- Nem érdekel. Szeretnélek felvállalni. Had lássa a világ, hogy milyen gyönyörű barátnőm van. – mosolygott rám. – Persze, csak ha nem bánod. – torpant meg.

- Nem bánom. – hajoltam hozzá közel, és megpusziltam. Tovább lépkedtünk, rengeteg ember volt mindenhol. Akár egy hangyaboly. Egyszer csak egy hatalmas kezet éreztem a vállamon. Elképesztő sebességgel fordultam meg. Nagyon kicsi hiányzott, hogy elsikítsam magam, a 2 méteres, hatalmas ember láttán.

- Nyugi, ő a testőrünk Rick. – tette a számra kezét Liam, mielőtt elsikíthattam volna magam.

- Szia. – villantott felém egy mosolyt a 2 méteres ember. Nagyon szórakoztató látvány egy ekkora embert mosolyogni látni.

- Szi-Szia. – dadogtam.

- Remélem nem ijesztettelek meg, csak köszönni akartam. – mentegetőzött.

- Ja, nem. Csak, kicsit meglepődtem. – nevettem..