23.rész

                                             ~ Debby&Liam Forever ~

Az idő repült és elérkeztünk arra a pontra, hogy búcsúzni kell. Sorra öleltem meg a fiúkat, de már Louisnál is elérzékenyültem.

- Debby, ne csináld ezt. Nem akarok sírni. – pislogott gyorsan Louis. Nevettem rajta, majd még szorosabban vontam magamhoz. Már csak Harry és Liam voltak hátra. Harryhez léptem, aki puszit nyomott a homlokomra.

- Vigyázz magadra, oké? – mosolygott.

- Te is. – öleltem meg. Roxi már Zayn szájával volt elfoglalva, miközben a könnyei patakban folytak, pedig Roxi tényleg nem szokott sírni. Liamhez léptem. A szívem is elszorult, ha arra gondoltam, hogy 6 hétig nem láthatom.

- Nagyon szeretlek. – húztam magamhoz, és megcsókoltam. Mindig is utáltam búcsúzkodni, nem is volt soha az erősségem. Miután elváltunk Liam elkapta a csuklómat, és rákötött valamit. Szipogva figyeltem a kis karkötőt, melyen a kettőnk neve szerepelt. „Debby&Liam Forever”.  Felmutatta a saját csuklóját, melyen ugyanez a karkötő volt megtalálható.

- Szeretlek Debby. – fúrta pillantását az enyémbe. – Minden nap hívni foglak, megígérem. – nem tudtam beszélni, mivel a könnyeim záporként áztatták el az arcomat.

- Srácok, menni kell. – morgott Rick. Akaratom ellenére váltam el Liamtől, majd végignéztem, ahogy egy utolsót int, majd eltűnik a tömegben. A karkötő égette a kezemet, teljesen elzsibbasztva a karom. Jobban megnéztem a kis ékszert, mely 6 hétig egyetlen emlékem lesz Liamtől.

A konyhában mosogattam, mikor Roxi kiabált ki nekem.

- A fiúk vannak a Tv-ben! – ordított, majd a hangerőt 100-asra vette. Villámsebességgel léptem ki a nagy nappaliba, és levágódtam a kanapéra.

- Mai vendégeink pedig a One Direction!- beszélt a műsorvezető emberke. Szemüveget viselt, a hangja kicsit nyávogós volt. A fiúk integetve sétáltak be, majd leültek a nagy kanapéra. Egyfolytában Liamet néztem. – Sziasztok. Meséljetek nekem. Mi újság van, hogy érzitek magatokat?

- Megvagyunk, köszönjük. – felelt mindenki helyett Harry. Sokat beszélgettek a turnéról, a koncertállomásokról, és az őrült rajongókról.

- Itt van egy kép, amit a kis monitoron láthattok. Ő kicsoda? – mosolygott a kis koma. Egy képet mutattak, amin a repülőtéren Liammel csókolózok, de a háttérben Roxi és Zayn is tisztán kivehetők, amint ő kis ugyanazt csinálják. – Új barátnők?

- Igen, ő a barátnőm. – mosolygott Liam. Akkora boldogság járt át, hogy fel mer vállalni, és ráadásul mosolyogva. Másrészt, kicsit féltem, hogy mi lesz velem ezek után.

- És Zayn? A másik lány pedig a te barátnőd?- kíváncsiskodott tovább a műsorvezető. Nem tudtam rá emiatt haragudni, hiszen neki ez a dolga. Zayn csak egy tartalmas „igen” választ adott. A közönség persze tapsolni kezdett, de tudtam, hogy nagyrészük nem örül ennek annyira.

- Hogy hívják a barátnődet Liam? Persze, ha csak szeretnél beszélni róla. – ha nem szeretne róla beszélni, is addig faggatná, míg ki nem szedi belőle.

- Valójában nem akarom titkolni a kapcsolatunkat. Örülök neki, hogy együtt vagyunk, és nem áll szándékomban rejtegetni az érzéseimet, mivel tényleg nagyon szeretem. A neve pedig Debby. – igen, itt érkeztem el ahhoz a szinthez, mikor egy könnycsepp végiggördült az arcomon.

- Ha jól látom, ugyanolyan karkötőtök van. Ez egy, egyfajta hűségi fogadalom tétel? – kinagyítottak egy képet, amin jól látszik, hogy ott van mindkettőnk kezén.

- Olyasmi. – mosolygott Liam, azzal a tökéletes mosolyával. Nagyon hiányzott, pedig csak 2 napja nem láttam. Mi lesz még ezután?

Az interjúnak hamar vége lett, még hülyéskedtek kicsit, aztán elment az adás, és reklámot villantottak be.

- Akkor most már mindenki tudja, hogy a fiúkkal járunk? – nézett rám Roxi.

- Aki ezt az adást nézte, az tuti.

- Jézusom, Justin! – sikított fel.

- Képes lennél Justin miatt lemondani Zayn-ről? – meredtem rá ingerülten.

- Nem, csak még nem tudja. És ha, most tudja meg? Nem akarok neki fájdalmat okozni.

- Roxi, térj már észhez. Ahogy kitetted a lábad Chicagóból, Justinnak már új barátnője volt. Mindig megcsalt valakivel, soha nem érzékelted? Ne mondd, hogy halálosan szeretted, mert ez nem igaz! – förmedtem rá.

- Jó, nem. De akkor is.

- Mi akkor is? Megkaptad a félisten pasidat, ne sírjon a szád.

- Nem is sír. Csak azért, mert hiányzik.

- Nekem is nagyon. Mármint Liam. De, már csak 6 hét. – próbáltam vigasztalni, talán saját magamat, de inkább csak még jobban lelombozódtam.