24.rész

                                                              ~ Hulla ~

Pénteki nap volt, nekem pedig próbára kellett rohannom. Gyorsan felkaptam egy szürke melegítőt, hozzá pedig egy piros-szürke pólót, egy piros magas szárú cipőt, és egy piros sapkát. A hajamat összekötöttem, és úgy dugtam ki a sapka végénél. Mikor mindennel megvoltam, szempillaspirált tettem fel, nem akartam sminkelni, mivel úgyis lefolyna rólam.

Éppen készen voltam, de még indulásig volt 5 percem. Lerohantam a lépcsőn, és igen sikeresen elvágódtam. Sikítva estem a földre. Hangos nevetést hallottam, de nem a megszokottat, hanem fiút. A hang irányába kaptam a fejem. Roxi éppen a srácokkal kamerázott.

- Gratula Debby, nem csalódtam benned. – nevetett Louis.

- Nagyon vicces vagy. – álltam fel, vagyis inkább ugrottam, majd a laptophoz sétáltam.

- Ejj de csinos vagy. – dicsért meg Niall.

- Köszi, próbára megyek.

- Szeretlek. – motyogta Liam, miközben a kamerába bámult, így olyan hatást ért el, mintha engem nézne.

- Én is, és nagyon hiányzol. – biggyesztettem le szomorúan az alsó ajkam, persze a többiek kiröhögtek. – Csak egyszer gyere vissza Louis. Szétszedlek. – hunyorogtam felé.

- Várom már kiscsaj. – nevetett. A telefonom csörgésére figyeltem fel. Gyorsan felkaptam.

- Szia Randy. Nem, még itthon. Most? Muszáj? Aha, megyek. Csőő. – csaptam le.

- Ki az a Randy? – hunyorgott Liam.

- A tánccsapatban van benne, velük táncolok. – magyaráztam.

- Féltékenységet érzek a levegőben. – suttogta Harry, amire persze nevetni kezdtem.

- Pedig felesleges. Liam, a nyomodba se ér. Nagyon szeretlek és titeket is srácok. Majd beszélünk. Puszi. – integettem, majd kirohantam az ajtón.

- Telefon. – kiabált utánam Roxi. Gyorsan futottam vissza.

- Köszi.

- Te tényleg semmit nem változtál. – röhögött Zayn.

- 2 nap alatt nehéz lenne. – kacsintottam a kamerába, majd tényleg kiléptem az utcára. Nem kellet sokat mennem, hamar ott voltam a próbateremnél.

- Sziasztok. – köszöntem beérve. Mikor viszonozták Willow beszélni kezdett.

- 2 hét múlva verseny! – ugrott magasba.

- 2 hét? Verseny? – ismételtem a szavait, majd leültem Justin mellé.

- Aha. Táncverseny lesz, és Tori benevezte a mi tánccsapatunkat is, szóval ezerrel kell készülni. – magyarázta Tracy.

- Jeee. – emeltem magasba a kezem.

- Na, akkor gyertek, kezdjük is el. – legyintett Tori. Nagyon sokat próbáltunk. 2 órát néhány kis szünettel. A próba végére már teljesen készen volt a tánc, már csak gyakorolni kellett. Este 7 órakor végeztem, gyorsan hazafelé vettem az irányt. Roxi megint a fiúkkal beszélgetett. Mikor megláttak hangos kiabálással üdvözöltek. Erőtlenül vonszoltam el magam Roxi-ig aki a kanapén ült törökülésben, a laptop meg a kis asztalon volt. Fogtam magam és erőtlenül rogytam le a kanapéra én is.

- Te aztán kidöglöttél. – mosolygott Roxi

- 2 óráig megállás nélkül táncoltam. Hulla vagyok. – csuktam be a szemem. – Veletek mizu? – nyitottam ki a szemem, és a képernyőn mosolygó fiúkra néztem.

- Most voltunk interjún, meg fotózáson. Mára már végeztünk. – mesélte Zayn.

- Az szuper. – mosolyogtam.

- Neked ágyban lenne a helyed. Olyan vagy, mint egy élő hulla. – röhögött Louis.

- Én is nagyon szeretlek, de én is tisztában vagyok a kinézetemmel. – mosolyogtam gúnyosan. A telefonom rezegni kezdett, ezért gyorsan kaptam fel.

- Igen? – szóltam bele.

- Holnap tudnál hamarabb jönni? – kérdezett a telefonba Kym.

- De miért? – nyafogtam.

- Lesz még egy verseny, ahol csak mi lányok táncolunk, és gyakorolni kéne. 2-re gyere, és 8-ig próba.

- Hogy mi? – kérdeztem 2 oktávval magasabban. – A két óra is megtette a hatását, nem hogy 6! – számoltam ki gyorsan magamban.

- Ez van kislány. Szia. – és letette. Idegesen dobtam le a telefonomat a kanapéra.

- Baj van? – húzta el a száját Roxi.

- Nem semmi, mind egy. Jól vagyok. De most felmegyek. Legyetek jók srácok. Szeretlek titeket! – küldtem egy puszit a kamerába, majd felsétáltam a kezemben a telefonnal. Amint felértem az megint csörögni kezdett. Gyorsan felkaptam.

- Kym, értettem, ott leszek. – hadartam bele.

- Szia, kicsim. – köszönt, a nem várt hang.

- Liam, - dőltem el az ágyon. – Bocsi, nem tudtam, hogy te vagy az.

- Semmi baj. – hallottam a hangján, hogy mosolyog. . - Minden rendben van? – aggódott.

- Persze, csak ki vagyok merülve. Ma 2 órát táncoltam, holnap meg 6-ot mivel versenyre készülünk.

- Ha lefogysz, kénytelen leszek visszahizlalni téged. – motyogott.

- Nem baj, ha fogyok, legalább csinos leszek.

- Te így vagy nagyon csinos. Nem akarom, hogy kilátszódjon a bordád. – oktatott.

- De..

- Hagyjuk ezt a témát kicsim. Tessék normálisan enni.

- Oké. – adtam meg magam. – Nagyon hiányzol. – mondtam remegő ajkakkal.

- Te is nekem. Tudod, milyen rossz érzés esténként egyedül aludni?

- Hidd el, pontosan tudom.

- Nekem most mennem kell, Rick beszélni akar velünk. Vigyázz magadra, majd beszélünk. Jó éjt kicsim, nagyon szeretlek.

- Te is. Szeretlek. – tettem le. Gyorsan letusoltam, majd bedőltem az ágyba és azonnal el is aludtam.