25.rész

                                                                ~ Űr ~

A napok elképesztő lassúsággal teltek. Minden percet egy évtizednek érzékeltem. Liam és a srácok nélkül minden olyan más volt. A verseny holnap lesz, bennem viszont egy pici izgalom sincs. Nem tudom miért, magabiztos vagyok. Túl sokat gyakoroltam ahhoz, hogy elrontsam. Már 3 hét telt el azóta, hogy a srácokkal nem találkoztam, csak telefonbeszélgetésre jutott idő. Szenvedtem, nagyon. Elképesztően hiányzott Liam, minden egyes porcikámnak is. A karkötő mindig nálam volt, soha nem vettem le. Ahogy a koncertfelvételeket néztem, Liam se. Amióta Liam kijelentette a Tv-ben, hogy a barátnője vagyok, fotósok kísérete nélkül nem tudok sehova se kimozdulni. A 1D fanok megrohamoznak az utcán, hogy közös képet kérjenek. Eddig még mindegyiket elutasítottam, soha nem szerettem, ha fotóznak. Ennek ellenére a képek rólam már fent villogtak a neten, amiket a drága paparazzik csináltak rólam. 2 napja jelent meg egy kis cikkféleség, hogy megcsalom Liamet. Valaki lefotózott, amint éppen Randy-val találkozok, és adtam neki 2 puszit! Liam persze azonnal felhívott, és percekig magyarázkodtam neki, hogy ő a tánccsapatomba jár, és csak haverok vagyunk. 20 percembe telt, mire elhitte. Mindig is idegesített, ha belepofáznak az életembe, és kavarják a szart, de úgy látszik, hozzá kell most már szoknom.

- Még 4 hét. – motyogtam halkan, talán, a magam vigasztalására. Hiába, tudtam, hogy az a 4 hét még nagyon, nagyon, nagyon sok.

Hamar elérkezett a verseny napja. Egész nap a táncteremben voltam, próbáltunk, mint a hülyék. 2 órakor értem haza, és fél órám volt, hogy visszaérjek, mert egy óra múlva verseny. Roxi a nappaliban ült, és a fiúkkal beszélgetett. Ha belegondolok, ő sokkal többet beszélt velük, mint én. Egész nap itthon volt, ha a fiúknak szabad idejük volt, azonnal kamerázni kezdtek. Nem akartam barátnőmön kitölteni a bennem felgyülemlett feszültséget, ezért inkább magamban tartottam.

- Debby. – kiáltott Louis, amint meglátott belépni az ajtón.

- Sziasztok, srácok. – lihegtem.

- Te futottál? – röhögött Niall.

- Aha. 30 percem van elkészülni, utána verseny. – ziháltam, majd megöleltem Roxit.

- Ezt közvetíti a Tv, vagy a neten mutatják? – mosolygott Zayn.

- A Tv közvetíti szerintem. De fogalmam sincs, hogy hol.

- Ügyes legyél. Ne hozz ránk szégyent. – mondta Louis.

- Igyekezek, de most megyek, szeretlek titeket, főleg téged Liam. Ha még itt lesztek, majd elköszönök, ha nem, akkor meg most. Sziasztok. – küldtem egy puszit a kamerába, majd felrohantam, hogy letusoljak, és rendbe hozzam magam.

                                                                  ~ Roxi ~

Deb még gyorsan elhadart valami köszönésféleséget, majd felvágtatott a szobájába. Mosolyogva néztem utána, majd ismét a monitoron lévő srácokra néztem.

- Jól látom, hogy Debby fogyott? – hunyorgott rám Niall.

- Igen, már 5 kilót. Én mondhatom neki, hogy egyen.. Az a válasza, hogy nincs rá ideje. Egész nap táncpróbán van, ha hazaér meg egyből hulla fáradtan dől be az ágyba és alszik.

- Ez nem éppen jó. Majd beszélni kéne vele. – nézett társaira Liam.

- Tegnap, elmesélte, hogy pár lány megállította az utcán azzal, hogy „te vagy Liam barátnője?” – utánoztam eltorzított hangon.

- Megállították? – mosolygott Zayn.

- Közös képet akartak vele, de Debby nem ment bele, mert nem szereti, ha fotózzák. Ezért csak megölelte őket, és annyi. Egyre sűrűbben járkálnak utána a fotósok.

- Roxi, most őszintén, Az a Randy.. – kezdett bele Liam.

- Liam. Debby imád téged. Ha hallanád az esti lelkizéseket, amiket együtt művelünk, nem kételkednél benne. Nagyon hiányzol neki, és szeret. Bízz benne. Ő is bízik benned.

- Jó, tudom, csak. Nem szeretném elveszíteni. – sütötte le a szemét.

- Nem fogod. – mosolyogtam.

- Nekünk most menni kell egy interjúra. Vigyázzatok magatokra. – kezdte a búcsúzást Liam.

- Oké, szeretlek titeket. Főleg téged Zayn.

- Én is szeretlek. – küldött egy puszit a kamerába, majd elsötétült a kép. Nem csak Debby érezte ezt a tátongó űrt Liam után, hanem én is, csak Zayn után…