27.rész

                                                            ~ 3 hét ~

- Hát a többiek? – kérdezte Roxi, amint belépett az öltözőbe. Csak én voltam ott, leültem egy székre, és a telefonomon babráltam valamit.

- Vitáznak egy csaj csapattal.

- Mi? – csukta be maga mögött az ajtót. – És te, miért jöttél el?

- Mert már ott tartottak, hogy nekem kell megküzdenem a csapatkapitánnyal, mert úgy gondolja, hogy kezdő vagyok. – forgattam meg a szemem.

- A kis köcsög ri..

- Még mielőtt káromkodni kezdenél, miért viselkedsz te is így? Leszarom, hogy mit gondol.

- Mióta szarod le mások véleményét? – ült le velem szembe egy székre.

- És te? Mióta érdekel, hogy mit gondolnak rólad mások?

- Én nem azt mondom, hogy ess neki, de azért a tudtára adhatnád, hogy vegyen vissza a pofájából.

- Tudod, nekem elég visszavágás az, hogy ez a kis érme az én nyakamban lóg, és nem az övében. – zártam le a vitát.

                                                                ~*~*~

Hazafele tartottam, oldalamon Roxival, mikor a telefonom rezegni kezdett. Boldogan vettem ki, és gyorsan nyitottam meg az új üzenetet. „Gratulálok kicsim, nagyon fantasztikusak voltatok, bár az igazság az, hogy egy percre se vettem le rólad a szemem. Imádlak, este majd beszélünk kamerán, most fotózásra megyünk. Nagyon szeretlek. ui: a többiek itt pattognak mellettem, hogy adjam át, hogy ők is nagyon gratulálnak, és szeretnek, ja és hiányzol nekik. ui2: Zayn azt üzeni Roxinak, hogy szereti, bár nem értem, hogy miért nem írja meg neki. Na mind1. Szeretlek, szia” Olvastam magamban, majd hangos nevetéssel zártam vissza a telefonomat.

- Mit nevetsz? – fürkészte az arcomat barátnőm. A kezébe adtam a telefont, és megvártam, míg ő is elolvassa.

- Annyira őrültek. – nevetett.

- Igen, azok. – egyeztem bele.

A házba beérve gyorsan letusoltam, megmostam a hajam, és átöltöztem. Nem tudom miért, nem volt más dolgom, ezért elütöttem az időt. Egy jó 2 óra múlva lesétáltam a konyhába, öntöttem magamnak narancslevet, majd azt szürcsölve ültem fel a pultra.

- Neked is szia, Debby. – köszönt rám az ismerős, dörmögős, pasi hang. Harry hangja. Gyorsan ugrottam le, majd a nappaliba siettem, ahol a fiúk már láthatóak voltak online.

- Sziasztok. – mosolyogtam, és levágódtam a törökülésben ücsörgő Roxi mellé.

- Annyira ügyes voltál. Élőben jobb lett volna látni, de így fantasztikus volt.

- A táncról beszélsz? – mosolyogtam.

- Mert szerinted, miről? – nevetett Louis.

- Jól van, na. – ittam meg a pohár tartalmát. – Amúgy veletek mizu?

- Hát, ma voltunk 2 interjún, 3 fotózáson, és volt egy koncertmegbeszélésünk. – sorolta Liam.

- 3 fotózás? – kérdezett vissza Roxi. Egy hangos nyöszörgés jelezte, hogy igen, tényleg 3 fotózáson voltak.

- Hallom, téged meg leszólt egy csaj. – röhögött Niall. Barátnőmre vetettem egy gyilkos pillantást, aki arrébb húzódott tőlem pár centivel.

- Hogy-hogy nem mentél neki? – hunyorgott Harry.

- Mikor mentem én neki bárkinek is? Nem vagyok ilyen vérszomjas, hogy egy rossz szótól szétverjek mindenkit. – magyaráztam.

- Nekem, nekem jöttél. – tette keresztbe a kezét Louis.

- Csak belelöktelek a medencébe, de azért mert megérdemelted. – emeltem fel védekezően a mutató ujjam.

- Hozzám vágtad a répáimat. – emelte fel a hangját, persze csak viccből. – Még azóta is élnek bennem ezek a szörnyű emlékek.

- Te totál őrült vagy. – dőltem hátra nevetve.

- Te meg félős. – vigyorgott.

- Miért lennék félős?

- Mert megijedtél attól a csajtól. Tudom, ne is próbáld tagadni. – mintha egy bíróságon lennék, komolyan.

- Utoljára mondom. Nem ijedtem be a csajtól, egyszerűen csak nem láttam értelmét visszaszólni. Mitől lesz nekem jobb, ha visszaszólok? – vágtam értetlen fejet.

- Az én barátnőm. – emelte fel a kezét diadalittasan Liam. Egy nevetéssel nyugtáztam.

- Igen, a tied. – mosolyogtam megállíthatatlanul.

- Hiányoztok csajok. Elvonási tüneteink vannak. – nyávogott a kamerába Zayn.

- És szerinted, nekünk? – hunyorgott Roxi. – Eddig, szinte minden nap itt voltatok, most meg már 3 hete nem találkoztunk.

- Már csak 3 hét. – próbáltam kicsit lelket önteni a barátnőmbe, és magamba is. Fájdalmasan nézett rám, és tudtam, hogy ez nem vigasztalás.

- Csajok, nekünk is szar, higgyétek el. Már megszoktuk, hogy veletek kelünk, veletek vagyunk egész nap, és veletek fekszünk. 3 hét múlva.. – nem tudta befejezni, mivel a telefonom hangos zenélésbe kezdett. Kirohantam a konyhába, és felkaptam.

- Igen? – szóltam bele.

- Ne hidd, hogy ennyivel el van intézve.. – kiabált bele valaki a telefonba..