28.rész

                                                    ~ Tombola tárgy ~

- 1. te ki vagy. 2. miről beszélsz? 3. miért ordibálsz? – tettem fel a gyors kérdéseket.

- Ricki vagyok te kis álszent. Ne mondd, hogy nem tudtad. – sziszegte a telefonba.

- Istenem, mi a baj van? – kérdeztem ingerülten.

- Engem senki nem hagyhat faképnél. – folytatta a sziszegést, akár egy kígyó.

- Én megtettem. – nevettem. Lehet gyerekes volt, de nem éppen voltam rózsás kedvemben.

- Megijedtél tőlem igaz? – röhögött.

- Nem, nem ijedtem meg. Azért mert nem álltam le veled vitatkozni, az még nem azt jelenti, hogy megijedtem.

- Szerintem meg csak tudod, hogy sokkal jobb vagyok, mint te. Állj ki velem. Ha te nyersz, elismerem, hogy jobb vagy, de ha én nyerek, megkapom Liamet. – mondta gúnyosan. Felment a pumpa bennem, az egekig.

- Na, ide figyelj. Leszarom, ha azt hiszed, hogy megijedtem tőled. Leszarom, ha azt hiszed, hogy jobban táncolsz, mint én. Mindent leszarok, ami veled kapcsolatos. De Liam nem egy tombolatárgy, ezt jól vésd az eszedbe. – kiabáltam, majd lecsaptam a telefont, és bevágtam a sarokba. Hangosan koppant a falon, majd a földön. Nem érdekelt, mi történik vele, leszartam. Most ilyen „mindent leszarok” kedvemben voltam. Idegesen rohantam fel a szobámba, majd bevágtam magam mögött az ajtót. Nem sűrűn hoznak ki a sodromból, de ennek a csajnak sikerült.

                                                              ~ Roxi ~

Csak ott ültem, ledermedve figyeltem, ahogy Debby magán kívül ordibál. Nem tudom, mióta láttam őt ilyennek. „Liam nem egy tombolatárgy” Na, ezt vajon mire mondta? Kivel beszél? A másodperc törtrésze alatt a telefon a sarokban végezte, ő pedig a szobája ajtaját vágta be. Egy pár másodpercig még a lépcső felé meredve figyeltem, majd a laptop felé fordultam, ahol a fiúk hasonló értetlen fejjel rendelkeztek, mint én.

- Na, ez mi volt? – kérdezte Zayn.

- Fogalmam sincs. – vágtam rá.

- Nem vagyok tombolatárgy? – ráncolta össze a szemöldökét Liam. Megrántottam a vállam, ezzel jelezve, hogy annyit tudok, amennyit ő.

- Felhívom. – nyúlt a telefonjáért.

- Felesleges. A telefonja itt hever a sarokban.

- De, kivel beszélt? És miért akadt ki?

- Louis, annyit tudok, amennyit te. Ha majd lenyugodott felmegyek, és beszélek vele.

- Oké.. – egyeztek bele egyszerre. Egy 10 percig még beszélgettem a srácokkal, aztán elköszöntünk egymástól, mivel menniük kellett. Eltettem a laptopot, csináltam egy forró csokit Debbynek, majd szépen lassan ballagtam fel a lépcsőn, és bekopogtam az ajtaján..

                                                            ~ Debby ~

Kopogást hallottam az ajtón. Az ágyon feküdtem és a plafont bámultam.

- Gyere. – szóltam ki Roxinak. Ki más lenne?!

- Debby, mi volt ez az egész? – csukta be maga mögött az ajtót, majd a kezembe nyomott egy bögrét. Az illatáról egyből felismertem, hogy forró csoki az. Lassan kortyoltam bele, lenyeltem, és élveztem, ahogy végigégeti a torkomat, ezzel teljesen felmelegítve a belső világomat.

- A szőke csaj, akit Rickinek hívnak, felhívott. Azt mondta, hogy megijedtem tőle. Aztán mikor látta, hogy nem érdekel, mit gondol, azt mondta, hogy versenyezzek vele. Ha én nyerek, elismeri, hogy jobb táncos vagyok, mint ő, ha ő nyer, megkapja Liamet. – szisszentem fel.

- De egy ri..

- Roxi. – szóltam rá.

- De, ha egyszer tényleg az?

- Nem tehet róla, hogy kisebbségi komplexusa van. – nevettem.

- Amúgy, miért nem mentél bele? – a kérdés hallatán a forró csoki félreszaladt, így egy 5 perc krákogás után, ismét sikeresen jött a levegő.

- Tessék? – nyöszörögtem, hiszen hang még mindig nem nagyon jött ki a torkomon.

- Miért nem mentél bele? – ismételte meg a kérdést barátnőm. Akkor, tényleg jól hallottam.

- Roxi. Miért mennék bele?

- Bízol magadban, nem? Akkor meg? Legalább elismerné a kiscsaj, hogy jobb vagy nála.

- De Roxi, ha veszítek, elveszítem Liamet.

- Mert szerinted elhagyna, egy ilyen ri.. – csúnyán néztem rá, ezért elhúzta az elejét, és ilyen szót keresett. – ri..bizli miatt? – nyögte ki nevetve.

- Akkor sem játszok ilyennel. Liam nem egy nyeremény. Vagyis, nekem az. – mosolyogtam.

- Úgy hiányoznak. – váltott témát barátnőm, és hátradőlt az ágyon.

- Nekem is. – követtem példáját.

- Tegnap 67-szer mondtuk ki. – nevetett.

- Te számoltad? – mosolyogtam.

- Igen.. – röhögött. Őrült egy barátnőm van..