2.rész

                                                   ~ Az új ház ~

Az a 2 nap fénysebességgel telt el (Hál’ Istennek).1 bőröndnyi cuccom volt csak.. nem vittem túlzásba a ruhapakolást, mivel azt terveztük Roxival, hogy kisebb üzleteket vásárolunk fel, még kint leszünk. [:D] A hely nagy részét, a hajvasaló, hajsütő, sminkek, fésű és némi ruha meg cipő foglalta el. Miután indulásra készen voltam, és az idő is ott mozgott, boldogan cipekedtem le az előszobába, ahol anya már a kocsi kulcsot kereste. Felhúztam a cipőmet, majd kisétáltam a bejáróhoz, ahol a mi kis személyautónk várt. Bepakoltam a bőröndöt a csomagtartóba, majd beültem hátra, és elővettem a telefonomat. Megnéztem a Twittert, Facebookot melyekre ki is írtam ezt „Vigyázz London, jövünk! :3” Rengeteg like-ot és RT-t kaptam, szinte mindenki tudta, hogy Roxival Londonba készülünk. Anya beszállt a kocsiba, majd pár másodperc után, az nagy berregéssel beindult. Elindultunk barátnőmék házához. Még utoljára visszanéztem a kis házunkra, melyet 3 hónapig nem fogok látni. Roxi is csak egy bőröndöt hozott. Könnyes búcsút vett Marytől, majd bevágódott mellém. 1 órás út következett a reptérig. Nem tudtunk csendben maradni, elterveztük mit fogunk csinálni, ha megérkezünk Londonba…

                                                                 ~*~*~

- Jaj kincsem, vigyázz magadra. – szorongatott meg anya a reptéren.

- Vigyázok, te is tudod. – mosolyogtam. Anya arcáról legördült egy könnycsepp, majd az álla végénél lecsöppent a padlóra. – Ne kezdd anya. Nem akarok sírni.

- Jól van, csak hiányozni fogsz.

- Még el sem mentem. – nevettem.

- De már mindjárt. – körbeölelgettem, megpuszilgattam, majd elváltam tőle. Odaadtuk a jegyünket, és felsétáltunk a nagy lépcsőn át a repülőre. Az ablakhoz kerültem, Roxi pedig közvetlen mellém. A gép megemelkedett, én pedig integetve váltam el anyától, aki másodpercek alatt borsónyi méretűre változott. Az út alatt nagyrészt neteztem a telefonomon, nézelődtem a nagy bárányfelhők tömegében, és aludtam. Éppen az igazak álmát álmodtam, mikor egy gépies hang szólalt meg.

- Kérem, csatolják be öveiket, leszálláshoz készülődünk! – ismételte el vagy 3szor különböző nyelven.

- Azt hallottam, hogy a leszállás a legveszélyesebb. – idegeskedett Roxi.

- Igen, mert ha a gép orra bukik, akkor felrobbanunk. – ijesztgettem. Egész végig mellettem ült, belekarolt a kezembe, összeszorította a szemét és motyogott valamit.

- Te mit csinálsz? – kérdeztem nevetve.

- Imádkozom, hogy minél hamarabb leérjünk innen. – nézett rám kétségbeesve. Nagyon jót nevettem rajta. Egy 2 perc leszállás után, a gép megállt, és kinyílt az ajtó. Roxi előre furakodott, hogy minél előbb leszállhasson. Én hátul kullogtam, miközben unottan rágtam a rágómat, melynek már elment az íze. A csinosan öltözött nő még rám mosolygott, majd végleg eltűnt. Roxi mellett álltam meg, aki már apa nyakában volt, és ölelgették egymást. Gyorsan odafutottam, és én is hasonlóan tettem.

- Jaj picur, olyan régen nem láttalak. – pörgetett meg Apa.

- Picur? Apa, 17 éves vagyok. – mondtam komolyan.

- Tényleg? Azt hittem még csak 15. – csodálkozott.

- Igen, annyi voltam 2 éve mikor utoljára láttál. – forgattam meg a szemem. Ő csak nevetett, majd felvette a 2 bőröndöt, és elindult. Egy nagy kocsi előtt álltunk meg, melynek a márkáját nem tudom, de hatalmas volt és gyönyörű. Beszálltunk, majd elindultunk a házhoz, mely 3 hónapig az otthonunk lesz. Egy csendes pillanatunk sem volt. Meséltem az elmúlt 2 évemről, ahogyan Roxi is. Egy fél óra után egy hatalmas vajszínű ház előtt álltunk meg. Óriási volt, tele kerek ablakokkal. A bejáró csinosan kirakva macskakővel, két oldalt pedig erősen zöldellt a fű.

- Te új házat vettél? – dadogtam. Szóhoz se bírtam jutni.

- Igen. Meguntam a régit. Ez a környék szebb és jobb is. Gyertek, menjünk be. – szállt ki apa a kocsiból, majd kivette a két bőröndöt és eltűnt a nagy bejárati ajtóban. Roxi félve lépett mögém, szája a talajt súrolta. Még mielőtt bementem volna, szétnéztem. A szomszédjaink háza is tisztára csicsás volt, úgy látszik nekik is volt bőven pénz a zsebükben. Óvatosan léptem be a nagy, fekete, ablakos bejárati ajtón. Hát igen, a látvány. Egy nagy konyhában találtam magam. Bárszékek, üvegasztal, hűtő, szekrények, szőnyeg, és ez mind fekete. A sötét árnyalatot az asztalon helyet foglaló gyümölcsös tál dobta fel némi színnel. Tovább haladtam, nyomomban a „hű”-gető Roxival. Megérkeztünk a nappaliba. Nagyrészt a fekete és a barna volt az uralkodó szín. Gyönyörű garnitúra előttünk, vele szemben pedig egy plazma Tv. Csinos szobanövények voltak elhelyezve a sarokban.

- Nem mondtad, hogy apud ennyire gazdag. – suttogta Roxi a fülembe.

- Nem is tudtam, hogy ennyire. – motyogtam vissza. Ekkor megjelent apa.

- Na, mit szóltok hozzá lányok? – kérdezte.

- Ez gyönyörű Dan.. – áradozott Roxi.

- A többit még nem is láttátok. – kacsintott, majd jelezte, hogy mennyünk utána. Egy nagy lépcsőn mentünk felfele. Az utolsó lépcsőfok után előre néztem. Egy hosszú folyosó tátongott előttem, 3 ajtóval ellátva. Apa előreengedett, így én nyitottam be sorra. Az első egy fürdőszoba volt. Fekete-fehér kővel volt az egész talaj beburkolva. Egy sarokkád, egy tusoló, egy WC és 1 hatalmas tükör foglalta el a kis szobát. Becsuktam, majd tovább indultam. Még egy ajtó. Mikor kinyitottam, kicsit felakadt a szemem.

- Ez Roxi szobája. – duruzsolta apa.

- Tessék? – kérdezte az említett 3 oktávval magasabban. Óvatosan belépkedtem. Az eddigi barna és fekete színösszeállításhoz, egy egyáltalán nem passzolt. A domináns szín a ciklámen volt. Középen állt egy ágy, azzal szemben egy Tv, mellette laptop, egy könyvespolc. A másik sarokban egy akvárium, tele egzotikusabbnál-egzotikusabb halakkal, utána egy kétszárnyú ablak. A fal közepén egy gyönyörű csillár. – Komolyan ez lesz a szobám 3 hónapig? – mikor apa bólogatni kezdett, Roxi a nyakába ugrott sikítva. Remélem az én szobám is ilyen jó lesz. Kisétáltam, majd tovább mentem a harmadik ajtóhoz. Lassan nyitottam be. A látvány, lélegzetelállító volt. Az előző durva színeket felváltotta a halványlila, a rózsaszín és a fehér. A fal mellett állt egy ágy, a felett ilyen fura kis lámpák. Utána egy hullámos fal, melyben könyvespolc lett építve. Beljebb mentem, közben éreztem, hogy hatalmasra van kinyitva a szám, de nem is akartam becsukni, hiszen a következő látványtól megint kinyílt volna. Egy fehér fotelt pillantottam meg, előtte egy szőnyeggel. Vele srégen egy kétszárnyú tükör, melyre minták voltak rajzolva.

- Miért van a tükrön minta? – értetlenkedtem.

- Ez egy álltükör. – somolygott apa.

- Álltükör? Az, mint jelent? – kérdezte helyettem is Roxi.

- Menj, és nyomd meg egy picit. – követtem apa utasításait. A tükör megmozdult és két oldalra elhúzódott. Itt már kezdődött a rosszullét. Egy hatalmas gardróbban találtam magam. Cipős polc, fogason ruhák lógtak, és még annál is beljebb egy ajtó, mely mögött sminkek, ékszerek, és szintén cipők foglaltak helyet.

- Ezt nem hiszem el. Ez az otthoni gardróbom hatszorosa. – lelkendeztem. Miután kitanulmányoztam, visszalépkedtem a szobába, mögöttem a két kísérőmmel. Volt a szobában még egy ajtó. – Az mi? – mutattam felé. Egy „nézd meg” választ kaptam, ezért teljesítettem is. Egy saját fürdőszobám volt. Tusoló kabin, 2 csap, és egy óriási tükör foglalt benne helyet.. Újabb rosszullét.

Miután apa megmutatott mindent, enyhén kellett magamat fellocsolni. Amit az előbb nem fejtettem ki részletesen.. Volt még ezen a kettőn kívül, még egy fürdő, ami a nappaliból nyílt. Egy lépcső vezetett lefele, mivel beltéri medencénk volt. (lélegzetelállító). A kertben egy újabb medence napozóágyakkal ellátva, és a csinos kis kertről se feledkezzünk meg. Éreztem, tudtam, hogy imádni fogom ezt a 3 hónapot!..

A ház.

Konyha

Nappali

Az emeleti fürdő.

Roxi szobája

Debby szobája

Debby szobájához tartozó gardrób.

Debby szobájához tartozó fürdő

A nappalihoz tartozó fürdő

Dan szobája.

Beltéri medence

A kert.