31.rész

Sziasztok!:) Mondtam már, hogy fantasztikusak vagytok? Igen? Akkor elmondom még egyszer. 647 oldal megjelenítés! Atyaég, köszönöm szépen!:D Nagyon jól esik, komolyan. 13 tetszik-et, és 4 kommentárt kaptam. Úgy gondolom, ez nagyon jó. Örülök, hogy aktívak vagytok. Meghoztam az új részt. Valójában hamar megírtam, de nekem nem nagyon nyerte el a tetszésemet. Véleményeket kérek.:) 13 tetszik, vagy 7 komi, és hozom az új részt! Jó olvasást!:)

                                                ~ Váratlan vendég ~

Fogalmam sincs, mit csináltam, hiszen nagyon kacifántos neve volt. A szakácskönyvből néztem, de a visszajelzések alapján, nem lett rossz. Miután elmosogattam, kimentem a nappaliba, ahol a többiek az elmúlt hetek eseményeit beszélték meg. Leültem Liam ölébe, majd hallgattam, ahogy Louis sztorizgat.

- Képzeljétek el. – élte bele magát. – Az egyik koncerten, Harry szólójánál, hozzá dobtak egy piros melltartót. – röhögött.

- És ha ez nem lenne elég, ráadásul extra méret volt. – rázta ki a hideg Harryt. Hasonló, röhejes történetet meséltek még el. Nem mostanában röhögtem ennyit, az is biztos. Hajnalban feküdtünk le, valamikor. Nagyon sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, hülyéskedtünk. Elképesztően jó érzés volt Liam karjaiban elaludni. Ez hiányzott az én életemből az elmúlt 6 hét alatt.

Reggel kómásan keltem, de azonnal feldobódtam, mikor megpillantottam Liam arcát magam mellett. Édesen szuszogott, a szája széle néha-néha megrándult. Egy 5 percig csendben néztem, majd egy puszit nyomtam a homlokára, kimentem a fürdőbe, fogat mostam, felöltöztem, meg csináltam a hajam, és síri csendben ballagtam le a konyhába. Roxi már fent volt, amit én egy kicsit csodáltam is.

- Jó reggelt napfény. – nevetett.

- Szia. – öleltem meg. – Mióta vagy fent?

- Egy 5 perce? – nézett az órára. – Olyan szinten volt jó éjszakám. – harapott alsó ajkába.

- Na, mi történt? – ültem le vele szembe.

- Hát, tudod. – sütötte le a szemeit.

- Jaj, ha az történt, akkor nem kell megosztanod velem. Nem vagyok kíváncsi a részletekre. – emeltem fel védekezően a kezem.

- Aj, annyira köcsög vagy. – vágott hozzám egy párnát. – Mintha te nem hancúroznál Liammel. – hunyorgott.

- Oké, szerintem zárjuk le ezt a témát. – nevettem.

- Ez az első jó ötleted ma. – kacsintott rám.

2 óra körül mozoghatott az idő, de a fiúk még mindig sehol. Biztos, most pihenik ki magukat igazán, hiszen a turnébusz, biztos nem olyan nagyon kényelmes. Nem is akartam őket felébreszteni, megérdemlik a pihenést. Roxival az oldalamon TV-ztem, mikor hangos csengőszó töltötte meg a szobát. Meglepetten ballagtam oda az ajtóhoz, majd kinyitottam azt. Először meglepődtem, majd elborzadtam, és végül idegesen csaptam rá az ajtót Rickire. Gyorsan bezártam a bejáratot, hogy meg se próbáljon bejönni.

- Takarodj innen. – kiabáltam ki, majd visszaültem a kanapéra.

- Ki volt az? – értetlenkedett barátnőm.

- Ricki.

- Mit akart? – nyílt nagyra a szeme.

- Nem tudom. Rá vágtam az ajtót.

- Adj egy ötöst. – tartotta a kezét, hogy lepacsizzon velem. Miután ez a folyamat megtörtént, a telefonom rezegni kezdett, új SMS-t jelezve. Értetlenül vettem elő, majd megnyitottam a kis ablakot. „Valahogy sejtettem, hogy rám fogod vágni az ajtót, de akkor is elmondom. Szeretnék veled beszélni négyszemközt. Ma 5 órára visszajövök, elmegyünk sétálni, vagy fogalmam sincs, de kérlek, adj egy esélyt, hogy bocsánatot kérjek! Ricki”

- Még mit nem. – hördült fel Roxi, miután ő is elolvasta a kis levelet. – Mit képzel ez magáról? Nem elég, hogy folyamatosan szekál, most már tud nyalni? Akadjon le rólad.

- Kinek kell leakadnia Debby-ről? – kérdezte Harry, elég álmos hangon. Lassan jött mögötte többi társa is, elég beszívott fejszerkezettel, csoszogva.

- A csengő ébresztett fel? – nyomott egy puszit Roxi Zayn arcára. Egy hangos dünnyögés volt a beleegyezés. – Szemét kis szajha. – nézett rám Roxi.

- Nem tudom, lehet elmegyek. – gondolkoztam hangosan.

- Tessék? Képes vagy megbocsátani neki? – hunyorgott felém Roxi.

- Miről van szó? – ért le Liam is. Ő már fel volt öltözve, valószínűleg régebb óta fent van, mint társai.

- Ricki ide jött, de Debby rávágta az ajtót. Erre írt neki egy üzenetet.

- A csaj, akit megütöttél? – mosolygott huncutul Harry. Egy óvatost bólintottam.

- Mit írt? – vette ki a kezemből Liam a telefont. Hangosan felolvasta, majd visszacsúsztatta a kezembe a kis készüléket.

- Szerintetek tényleg megbánta, vagy csak kamuzik? – néztem rájuk segélykérően.

- Tuti kamu. – vágta rá Roxi.

- Ne legyél ilyen negatív, szivi. – ölelte át Zayn Roxit. Egy sejtelmeset krákogtam, mire Roxi felkapott egy párnát és hozzám vágta. Nevetve kezdtem el futni előle, ő pedig utánam.

- Debby Thorel, azonnal állj meg! – kiabált Roxi, de a végére már elnevette magát. Futottam tovább, ő pedig utánam. Nem tudom hogyan, de a végére már az udvaron a fűben birkóztunk, közben szakadtunk a nevetéstől. Valahogy sikerült fölé kerülnöm, ráültem a csípőjére, kezét pedig leszorítottam maga mellé.

- Édes vagy, így tehetetlenül. – kacsintottam rá.

- Tudod, ki a tehetetlen. – motyogott, megemelte a csípőjét, és lelökött magáról, majd rám mászott.  Itt már nem bírtam, totálisan készen voltam, mint a házi feladat. A könnyem folyt, fájt a hasam, és megállás nélkül nevettem, de Roxi is, sőt a One Direction tagjai is végignézték az egészet, tőlünk pár méterre.

- Nem kéne segítenünk nekik? – hallottam meg Louis hangját.

- Áh, elbírnak egymással. Valójában, szerintem, tök jó azt nézni, ahogy ölik egymást. – vágta rá Harry.

- Te, Roxi. – suttogtam.

- Mi van? – emelte fel a fejét, és kifújta a szeméből a haját.

- Harry, medence, belelökni, most. – tagoltam el neki a szavakat. Vette az adást, hiszen felállt rólam, felsegített, és csendben ballagtunk vissza, majd megálltunk a mit sem sejtő Harry mellett.

- Ennyi volt? – biggyesztette le kiszemeltünk az alsó ajkát.

- Igazából még van valami. – kacsintottam rá. Roxival egyszerre löktük meg, sikeresen belelökve a medencébe. Harry-n kívül mindenki nevetni kezdett, ő pedig durcás fejjel jött fel a víz alól.

- Jól van, csajok. – motyogta, miközben kiszállt a medencéből. Liam háta mögé bújtam, aki még mindig jóízűen nevetett. – Én most megyek, megszárítom a hajam. – folytatta Harry a durcázást. A végére persze elnevette magát, és ugyanolyan jó kedvel ment be a házba, ahogy mi is.