4.rész

                                                ~ "Ő a lányod?" ~

Már egy fél órája rohangáltunk körbe-körbe, de sehol senki. Roxi teljesen le volt törve, bennem meg felment a pumpa. Hova tűnhet el 5 srác nyom nélkül? Egy hátsó ajtóhoz értünk, melyen „idegeneknek belépni tilos” felirat díszelgett.

- Ha nem lesznek itt, megőrülök. Elegem van, hogy már fél órája keresgélem őket. – mondtam Roxihoz fordulva. Szemében némi reményt véltem felfedezni. Kezemet a kilincsre tettem, majd megpróbáltam kinyitni. A következő emlékem, hogy hatalmas nyomást érzek a fejemen, majd sikítást, és elsötétül minden..

                                                ~ Roxi ~

Édes volt Debtől, hogy ennyire keresi nekem a fiúkat, mikor tudom, hogy utálja őket. Amit persze nem értek, hiszen olyan cukik. Kezét a kilincsre tette. A következő pillanatban már a földön feküdt ájultan. Sikítottam egyet, mert megijedtem, majd halálsápadtan néztem le rá, kezemet a szám elé tettem.

- Basszus, de szerencsétlen vagy. – hallottam egy hangot, majd valaki(k) letérdelt(ek) mellé, és ébresztgetni kezdték. Mikor észrevettek felálltak, és rám néztek. Azt hittem, mindjárt én is Deb mellett fogok ájultan feküdni. A One Direction tagjai álltak előttem, személyesen. Tudtam, hogy muszáj leszek másra gondolni, mert ha nem, rosszul leszek.

- Te jól vagy? – fogta meg a vállam Louis! Az Isten szerelmére! Louis William Tomlinson az én vállamat fogdossa. Félve bólogattam, majd letérdeltem Deb mellé, és pofozgatni kezdtem. Kelj már fel, ciki helyzetben vagyok. Ments meg.. – ordibáltam magamban. A fiúk is követték a példámat, leguggoltak mellé.

- Olyan szerencsétlen vagy Harry. – dorgálta meg Liam Harryt.

- Nem tudtam, hogy ott fog állni. Nem akartam leütni.

- Te biztos jól vagy? – nézett rám Zayn! Mikor csoki barna szemeivel találkozott tekintetem azt hittem elolvadok.

- I- igen. – dadogtam. „Roxana! Szedd össze magad! Ha azt hiszik, hogy őrült rajongó vagy (még ha így is van) soha nem fognak veled szóba állni. – Szerintem látnia kéne egy orvosnak. – szólaltam meg.

- Igazad van. – egyezett bele Harry, majd felemelte Debet és kézben vitte el a nagy kocsiig.

                                           ~ Debby ~

Hangos nevetgélések csapják meg a fülemet. A fejem elképesztően szúr. Nyöszörögve ülök fel az ágyban, szememet még mindig nem kinyitva. Meg fogom a tarkómat, melybe éles nyilallást érzek.

- Felébredt. – szólalt meg valaki. Hangja idegen volt.

- Deb, jól vagy? – na, ez a hang már ismerősebb volt. Roxi!

- Hogy fogalmazzak, voltam már jobban is. – dörmögtem, majd kinyitottam a szemem. Nem a várt látványt kaptam. Roxi ott ült a One Direction-ös srácokkal körülvéve. Miről maradtam le?! Eléggé értetlen fejet vághattam, mivel Roxi nevetni kezdett, utána pedig sorra mindenki.

- Jó, hogy ti ilyen viccesnek találjátok, hogy engem leütöttek vagy lecsaptak. Vagy, fogalmam sincs. Mi történt? – néztem rájuk.

- Hazza neked vágta az ajtót, elvesztetted az eszméleted és most itt vagy. – magyarázta a felállított hajú srác. Azt hiszem, ez Roxi kedvence.

- Ki az a Hazza? – értetlenkedtem. Beszéljenek már érthetően. A göndör hajú srác nevetve tette fel a kezét, mint az iskolában a szorgos kis diákok.

- Ilyen se volt még, hogy egy rajongó elfelejtse a nevünket. – nézett rám mosolyogva a szőke gyerek.

- Rajongó? – forgattam meg a szemem. – A rajongás közelében sem állok. – a srácok egyszerre komorultak el.

- Úgy érted nem szereted a zenénket? – nyitotta nagyra szemét göndörke.

- Ez ekkora szenzáció? – nevettem. Kopogást hallottam, ezért a hang irányába néztem. Apa állt előttem, komor arccal. Tudtam, hogy ez után jön az, hogy kikapok. – Ő kényszerített. – mutattam védekezően Roxira. Apa mikor meglátta az előttem ülőket, hatalmas mosolyra húzódott a szája. Odament a fiúkhoz(!!) és lepacsizott(!!) velük. Roxira néztem, aki hozzám hasonlóan tátott szájjal nézte az egészet.

- Dan.. Hát te? Mi van veled? – kérdezte az elől lesimított, hátul felállított hajú.

- Jöttem a lányomért, mert úgy hallottam lecsapták egy ajtóval. – kacsintott rám. Elképesztően értelmes fejet vághattam, mivel gyorsan mellém jött. – Jól vagy? –aggódott.

- Hogy mi? – kérdeztem 2 oktávval magasabban. Mindenki felém kapta a fejét.

- Ő a lányod? – fakadt ki a Hazza, vagy ki az Isten.

- Igen. – simogatta meg a fejemet. A fiúk szája elégedett mosolyra húzódott. A felállított hajú súgott valamit Roxi fülébe, amitől az ő arca felhőtlen boldogsággá változott át. Csak én nem értettem, miről van itt szó?!