6.rész

                                                 ~ Répa ~                                       

                                     ~ másnap ~

 Eléggé kómásan keltem. Nem voltam hozzászokva ehhez az ágyhoz, pedig elképesztően kényelmes volt. Gyorsan elvégeztem a reggeli tisztálkodást a vadiúj fürdőszobámba, ami csakis az enyém(!!) Felöltöztem (rövidnadrág, trikó, lábujjközös papucs), majd lementem a nappaliba, ahol apával találtam szembe magam.

- Jó reggelt. Hogy aludtál? – mosolygott, miközben rám sem nézett. Valamit ügyködött a laptopján.. biztos a munkával kapcsolatos.

- Jól, bár még szokatlan, de imádom. – lelkendeztem.

- Megkérhetlek valamire? – nézett fel rám. Bólintottam, majd vártam, hogy elmondja, mit szeretne. – Ezt átvinnéd a fiúknak? – adott a kezembe egy halom borítékot.

- Ne már. Miért nekem? Roxi imádja őket. Küldd át őt.

- Roxi már odaát van.

- Tessék? – kérdeztem, hátha rosszul hallottam.

- Reggel át jött Zayn és elhívta hozzájuk. – magyarázta. Hú, akkor most Roxinak nagyon örül a feje. Jézus, lehet már szétszedte ez óta a tagokat. Kinézem belőle.

- Akkor miért nem vitetted át vele? – folytattam makacskodásomat.

- Mert miután elment, akkor vettem észre. Én meg nem tudok átmenni, mert sok a dolgom. Megtennél ennyit azért, akinek az életed köszönheted? – mosolygott. Megforgattam a szemem, kivettem a kezéből, majd elindultam kifele. – Ha maradni szeretnél, maradj nyugodtan.

- Kizárt. Jövök haza.. – reagáltam gyorsan, majd kimentem az utcára. Gyönyörű nyári idő volt, a nap ragyogott, égette a bőrömet. A madarak csiripeltek, gyerekek rohangáltak az utcán, igazi nyári hangulatom volt. A nagy ház ajtajához érve becsöngettem.

- Gyere. – ordibált valaki. Még ajtót sem nyitnak, ez aztán a szívélyes fogadtatás. Megfogtam a kilincset, majd beléptem a házba. Időben le tudtam bukni, mivel a fejemen majdnem landolt egy.. RÉPA?! A mellettem fekvő répára néztem, felemeltem, majd beviharzottam a nappaliba, onnan jött a hangos nevetés.

- Oké, ki vágott hozzám egy répát? – kérdeztem, az említett dolgot a magadba tartva. Louis felpattant, kikapta a kezemből, majd beleharapott.

- Deb.. apud hogy tudott rávenni, hogy át gyere? – mosolygott a göndör.

- Sehogy.. Ezeket hoztam. – leraktam a mellettem lévő pultra a borítékokat. – Fogalmam sincs mi ez, de azt mondta hozzam át. És én most el is megyek. Sziasztok. – próbáltam kedvesen mondani, de tényleg semmi kedvem nem volt hozzá.

- Amanda maradj már. – mondta Louis. A név hallatán összerezzentem.

- Tessék? – fordultam meg. Roxira néztem. Csak ő (és persze a szüleim) tudott a második nevemről, amit elképesztően utáltam. – Roxana. – néztem rá. Elbújt Zayn háta mögé, mint egy 5 éves kislány, akit megdorgál az anyukája.

- Nem szereted az Amandát? – mondta Louis egyre gúnyosabban. Szerintem láthatta rajtam, hogy pillanatok kérdése és lecsapom, ezért felállt, és úgy mondogatta tovább ezt a nevet.

- Louis én a helyedben futni kezdenék. – szólalt meg Liam. Eddig ő volt az egyetlen, akivel semmi bajom nem volt.

- Amandaaaaa. – ordította diadalittasan. A szőke már a hasát fogta a röhögéstől. Vagyis, mindegyik nevetett, rajtam és Louison kívül. Elkezdtem szaladni utána, ő pedig előre indult. Fogalmam sincs hova szaladt, de követtem. A többiek tapssal és hangos nevetéssel jelezték, hogy szórakoztatja őket ez az egész. Mikor már harmadjára futottam át a nappalin, felvettem egy nagy köteg répát, amit az előbb még ő rágcsált, majd hozzávágtam.  Úgy nézett rám, mintha az első szülött gyerekét vágtam volna földhöz. Ennyire szereti a répáit?! Hirtelen eltűnt egy nagy vödörrel. Arca olyan „ezt még megbánod” tekintetett vett fel. Nem foglalkoztam vele a többiekhez fordultam.

- Ennyire szereti a répát? – mutattam abba az irányba, ahol eltűnt. Nem válaszolt senki, csak röhögni kezdtek, gyorsan felálltak és távolodtak tőlem pár lépést. Meg akartam kérdezni, hogy mi a bajuk, de ekkor a fejem kellős közepére öntöttek egy vödör hideg vizet. Végigfolyt a ruhámon, teljesen eláztatva azt. A hajamról nem is beszélve. Mr. Szőkeség már a földön feküdt a röhögéstől, ahogy Zayn és Harry is. Roxi és Liam támaszkodva röhögtek. Louis termett mellettem arcán egy önelégült mosoly, úgy nézett végig rajtam.

- A répa az szent. Nem bánthatja senki. – emelt fel egyet, és jó hangosan ropogtatta. Megfordultam, és villámgyorsan mentem ki abból a házból.

- Hé, Deb, ne vedd már a szívedre. Ez csak vicc volt. – kezdett Louis utánam futni. Még mielőtt utolérhetett volna, bevágtam előtte az ajtót, így az orrára rávágva. Hallottam még jajgatást, meg nevetést. Ezt még megbánja. Elképesztő sebességgel mentem be a házunkba és vágtattam fel a lépcsőn.

- Veled meg mi történt? – nevetett apa.

- Kérdezd a répazabáló haverodat. – kiabáltam, majd becsaptam az ajtót…